Vénafalgyulladás (tromboflebitisz)
A felületes vénás rendszerben létrejövő vénafalgyulladás.
A vénafalgyulladás előfordulása
Leggyakrabban a láb felszínes vénáit érinti (90%-ban vena saphena magna vagy parva), de előfordulhat az ágyék vénáinál is. Általában visszeres (varicositasos) vénákon fordul elő, de megjelenhet egészséges vénákon is.
A vénafalgyulladás okai
Helyi sérülés, bakteriális és gombás fertőzések, intravénás gyógyszerbeadás okozhatja.
A vénafalgyulladás tünetei
Hidegrázás, hőemelkedés, rossz közérzet, az érintett véna lefutása mentén a bőr kipirosodott, duzzadt, nyomásérzékeny, valamint fájdalmas, kemény kötegezettség (megalvadt vér) tapintható. A mélyvénás trombózissal ellentétben az érintett végtag nem duzzadt.
A vénafalgyulladás diagnózisa
Az érintett terület fizikális vizsgálatával megállapítható.
A vénafalgyulladás terápiája
Rövidre nyújtható nagy munkanyomású, alacsony nyugalmi nyomású kompressziós pólya alkalmazása, fájdalomcsillapító-, gyulladáscsökkentő szerek (nem szteroid gyulladásgátlók) adása, fertőzéses eredet esetén szükség szerint antibiotikumok, gombaellenes szerek. Friss esetben a vérrög helyi érzéstelenítés mellett sebészileg eltávolítható; ez a beavatkozás sürgősséggel elvégzendő ágyéki tromboflebitisz esetén, mivel az ilyen vérrög átterjedhet a mély vénákba és tüdőembóliát okozhat.
A vénafalgyulladás gondozása
A beteget mobilizálni kell, mivel fektetés esetén nagyobb az esélye a mélyvénás elzáródásnak és a tüdőembóliának. Ágyhoz kötött beteg esetében szükséges lehet az alacsony dózisú heparinkezelés a mélyvénás trombózis megelőzésére.
A vénafalgyulladás megelőzése
A visszerek gondozása, injekciók adásakor, infúzió bekötésekor az előírások betartása, kanülök, branülök alkalmazása csak a lehető legrövidebb ideig.
Forrás:
Dobozy Attila, Farkas Beatrix, Horváth Attila, Hunyadi János, Schneider Imre: Bőrgyógyászat
Gerd Herold: Belgyógyászat
Mark H. Beers: MSD Orvosi kézikönyv a családban
