2012. május 17. csütörtök, Paszkál napja van
Továbbküldés
Tartalom címe: Az asztma diagnosztizálása

    Az asztma diagnosztizálása

    Az asztma diagnosztizálása nem mindig egyszerű
    Az asztma diagnosztizálása nem mindig egyszerű. A tünetek és panaszok széles skálán, az egészen enyhétől a nagyon súlyosig terjedhetnek. Sok esetben más betegségekre is hasonlíthatnak, pl. a tüdőtágulat, korai pangásos szívbetegség, hangszalagproblémák.
    E lehetőségek – és egyéb betegségek – kizárása céljából az orvos sokféle vizsgálatot rendelhet el. Legtöbbször az alapos kórtörténet és fizikális vizsgálat már jelzésértékű. A tüdőfunkciós tesztekkel pedig mérhető a be- és kilégzés működésének érintettsége.



    A két leggyakoribb tüdőfunkciós teszt:

    Spirometria. A spirométerrel az orvos vagy a szakasszisztens vizsgál, a hörgők szűkületének állapotát méri. Lényegében a mély belégzést követő kilégzés mennyiségének mérése alapján mért paramétereket elemzi. Azt is megmutatja, hogy a levegő milyen gyorsan hagyja el a tüdőt.

    Csúcsáramlás-mérés (Peak flow metria). A csúcsáramlás-mérő készüléket otthon is lehet használni. Ez már finomabb változásokat is tükröz, még a tünetek jelentkezése előtt. Ha a mért értékek a szokásosnál alacsonyabbak, várható, hogy fellángol az asztma. Az orvos ad erre iránymutatást, hogyan lehet értékelni a kapott mérési értékeket.

    Végezhetnek tüdőfunkciós tesztet abból a célból is, hogy egy gyógyszerhatást kísérleti céllal kimérjenek, vagyis azt, hogy a gyógyszer csökkenti-e a hörgők görcsös, szűkült állapotát. Ha a hörgőtágító gyógyszer javította a tüdőfunkciót, a beteg nagy valószínűséggel asztmás.
    Ha bizonytalan az asztma diagnózisa, végezhetnek ún. acetilkolin-provokációs tesztet is. Ez a szer ismerten okoz asztmásokon enyhe hörgőszűkületet, ami a tüdőfunkciós tesztekkel kimérhető. Ha az acetilkolin-teszt pozitív, ez is az asztma fennállására utal.

    Hogyan csoportosítható az asztma?

    A fizikális vizsgálat és a diagnosztikai tesztek alapján az orvos megállapítja, milyen súlyosságú az asztma, és ennek megfelelően hogyan kezelhető.

    Négy főbb csoportja a következő:

     •  Enyhe, visszatérő (intermittáló). Ez az asztma legenyhébb formája. A tünetek általában enyhék, hetente 1-2 nappali, vagy havi 1-2 éjszakai előfordulási aránnyal.
     •  Enyhe, állandó (perzisztens). Hetente többször vannak tünetek, mint 2 alkalom, de a napi egyszeri gyakoriságot nem haladják meg.
     •  Középsúlyos, állandó. Napi egyszeri alkalommal jelentkező tünetek, éjjel pedig kb. heti gyakorisággal.
     •  Súlyos, állandó. Nappal többször jelentkeznek a tünetek minden nap, és éjszaka is ismétlődnek.

    Szövődmények

    Az asztma éves statisztikában mérve több millió nap iskolai mulasztásért és kiesett munkanapért tehető felelőssé. Gyakori oka az ügyeleti hívásoknak és a kórházi bent tartózkodásoknak is. A rohamok száma csökkenthető, ha az asztma kezelt, jól karbantartott, és a beteg felismeri – éppen azért meg is tudja előzni a roham kialakulását.
    Az asztma-kontroll segít abban is, hogyan kerülhetőek el a krónikusan alkalmazott gyógyszerek (súlyosabb) mellékhatásai. Az ún. inhalációs szteroidok adása kevesebb
    mellékhatással jár, mint a szájon át adottaké,
    és csökkenti az asztma sürgősségi kezelésének igényét is.
     
    Megjelent: 2008. április 29.
    Legutóbb frissítve: 2012. január 17.