Átlagosan a terhesség 18. hetében állapították meg a részt vevő nőknél a daganatos betegséget, a babák pedig átlagosan 36 hétre születtek meg.
A kutatók értékelték a gyerekek egészségi állapotát újszülött korukban, 18 hónaposan, majd öt, nyolc, 11, 14 vagy 18 éves korukban. Vizsgálták a gyerekek általános egészségi állapotát és fejlődését, a központi idegrendszerüket, szívüket, esetleges hallásproblémákat kerestek és tesztelték kognitív képességeiket is.
A tanulmány szerint semmiféle bizonyítékot nem találtak arra, hogy az utódok károsodtak volna a várandós anyánál alkalmazott kemoterápiától.
A koraszülöttként világra jött gyerekek némiképp rosszabbul teljesítettek a kognitív felméréseken, ám ez hasonlóan történik a kemoterápián át nem esett anyák túl korán született gyerekeinél is.
"Megmutattuk, hogy a magzati korban kemoterápiának kitett gyerekek éppen olyan jól vannak, mint más gyerekek" - összegezték elemzésük eredményét a szerzők. Mint hozzátették, nem kellene megrémülniük a kezelőorvosoknak a rákgyógyszerek adagolásától várandós nők esetében, és nem kellene késztetést érezniük arra, hogy idő előtti szüléssel védjék a baba vélt érdekét.
"A gyakorlatban a 14. terhességi héttől kezdve végig alkalmazhatóak a kemoterápiás szerek" - állapítja meg a tanulmány.
Ahhoz, hogy a csontvelő visszaépüljön, és minimalizálni lehessen az anyai és magzati vérmérgezés és vérzés kockázatát, a szülést az utolsó kemoterápiás ciklus után három héttel érdemes betervezni, valamint a 35. terhességi hetet követően már teljesen érdemes mellőzni a kemoterápiás kezelést - javasolják a szakemberek, akik a hosszabb távú hatások nyomon követését is javasolják.
A kutatást a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetem Rákintézetének munkatársai folytatták le Frederic Amant vezetésével.
