• Nem lehet előre tudni, hogy minek örülne. Esetleg beszélgetni akar, vagy inkább egyedül lenne, amikor pedig egyértelművé válik, hogy nemes érzelmei nem találnak viszonzásra, akkor szabadul csak el igazán a pokol. A viszonzatlan szerelem először is az önbecsülést támadja, hiszen a legfontosabb személy nem tart igényt érzelmeinkre, tehát fölöslegesnek érzi magát az, akinek szerelmi bánata van.
• Ez két irányba vezetheti a viselkedést: vagy apátiába zuhan, vagy munkamániába. Utóbbi annyiból hasznosabb, hogy időlegesen eltereli a gondolatokat a fájdalomról, de hosszú távon természetesen nem megoldás, hiszen gyász nélkül nem múlik el a bánat.
• Bizonyos szintig egészséges az önsajnálat. Hallgassuk végig akár többször is, hogy mennyire szörnyűnek érzi gyermekünk az életét szerelme nélkül, de mutassunk rá minden alkalommal, hogy továbbra is van élet a Földön!
• Éreztessük vele ugyanakkor azt is, hogy elmondhatatlanul sajnáljuk, ami történt vele! Amennyiben úgy érezzük, hogy bizonyos pillanatokban hajlamos arra, hogy értékelje a humort, akkor javasoljunk különféle halálnemeket, melyekkel akár a volt kedvest, akár annak új csábítóját likvidálni lehetne.
• Nagyon fontos, hogy ezek az ötletek csak, mint viccek kerüljenek elő! Ne keressük meg az interneten, hogy hogyan lehet egyszerűen bombát készíteni, de képzeljünk magunk elé óriási tortacsatákat! A nevetés gyógyít, ezért próbáljunk meg minél több mosolyt csalni csemeténk arcára! Vigyázni kell azonban a tréfákkal, mert a szerelmi bánatban szenvedők igen érzékenyek és lehet, hogy amin az egyik pillanatban még nevettek, az a következő pillanatban már zokogásra ingerli őket.
