"Amikor a kozmetikai műtétekre gondolunk, általában nem tekintjük életre szóló kérdésnek. Rengeteg nyomás nehezedik ránk azért, hogy egy bizonyos szemszögből nézzük a dolgot, így senkit sem lehet hibáztatni azért, hogy megadja magát ezeknek a hatásoknak; mindnyájan bűnösök vagyunk azért, hogy sebezhetőnek érezzük magunkat. Az azonban, hogy mit gondolnak a fiatal férfiak és nők a testükről, idővel felhalmozódik, és általános egészségi állapotukat is befolyásolja" – írja a pszichológus. "Az a bajom, hogy még nem született meggyőző adat arról, hogy a plasztikai műtét boldogabbá tenné az embereket, csak arról, hogy a kuncsaftok újra és újra visszatérnek."
A férj és feleség kutatócsoport közel 200, húszéves átlagéletkorú résztvevő véleményét kérdezte egy szépítő show-ról illetve egy lakásfelújító műsorról. Az eredmények azt mutatták, hogy a nők nagyobb valószínűséggel akartak plasztikai műtétet végeztetni, mint a férfiak, és a plasztikai sebészettel kapcsolatos műsor nézői nagyobb valószínűséggel gondolkodtak a műtéten, mint azok, akik nem követték nyomon a showműsort.
Markey szerint azért szomorú a plasztikai sebészettel kapcsolatos show hatása, mert a nézők úgy vélik, hogy a külső megjelenés az egyedüli út az önmegelégedés felé, pedig ez az út a pszichológus szerint körkörös. "Ha a plasztikai műtéttől jobban érezzük magunkat, akkor miért végeztetünk újabbat és újabbat?" – teszi fel a kérdést. "Ez a gondolkodás az anorexiásokhoz hasonlít, akik mindig újabb és újabb 2 kilót akarnak leadni."
Bár az ABC csatorna Extreme Makeover műsorát 2007-ben befejezték, hatására több hasonló témájú showműsor indult meg, például a Hattyú, a Kés/Alatt, a Híres arcot akarok vagy a Dr. 90210. A valóságshow-k témától függetlenül gyakorolt újszerű médiahatásával kapcsolatban is felmerültek kérdések.
"A kulturális kontextus azt sugallja, hogy sose legyünk elégedettek fizikai önmagunkkal. Ritka az, ha valakit egyáltalán nem érdekel, vagy olyan erős ellenhatást fejt ki, hogy nem befolyásolja ez a külső erő" – írja Markey. "Meg kell tanítanunk a gyerekeknek, hogy kritikusan fogadják a minket bombázó üzeneteket, és pozitív dolgokat kell mondanunk nekik, hogy ezzel is növeljük önbecsülésüket."
Markey ezt a kulturális dialógust azzal viszi be saját családjába, hogy megmagyarázza kisgyerekeinek, miért nem játszhatnak a Barbie babával. "Elmagyarázom nekik, hogy az életükben sosem fognak olyan emberrel találkozni, aki úgy néz ki, mint ez a baba… Rengeteg üzenet ér el hozzánk, amelyek azt sugallják, hogy változtassunk önmagunkon, de fiatal korban azt kell mondanunk a gyermekeinknek, hogy olyannak szeretjük őket, amilyenek."
