Melissa Kibbe a Johns Hopkins Egyetemről, valamint Alan Leslie a Rutgers Egyetemről azt kezdték kutatni, pontosan mit is képesek felidézni a kicsik a tárgyakkal kapcsolatban. Kísérletük során hathónapos gyermekeknek mutattak meg egy korongot és egy háromszöget. Majd egyenként elrejtették őket egy-egy kisebb vászon mögé.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a kicsik képesek emlékezni arra, amit nem sokkal korábban rejtettek el előlük, de jobban meggyűlik a bajuk azzal, ami elsőként tűnt el előlük. Miután mindkét tárgyat eldugták, felemelték a vásznat az elsőként elrejtett tárgy elől. Néha az eredetileg mögé dugott tárgyat mutatták a gyerekeknek, de néha kicserélték azt a másikra, vagy eltüntették teljesen.
A pszichológusok általában abból szűrik le a kicsik meglepettségének mértékét, hogy mennyi ideig néznek valamit. Kibbe és Leslie tanulmányában a babák nem csodálkoztak különösebben azon, hogy az elrejtett tárgy megváltozott, például háromszög helyett korongot láttak.
Ha azonban a tárgynak egy az egyben nyoma veszett, sokkal hosszabb ideig meredtek a helyére, ami arra utal, hogy nem erre számítottak. "Ez azt mutatja, hogy habár nem emlékeztek a tárgy alakjára, azt tudták, hogy ott lennie kellett volna valaminek. Emlékeztek rá anélkül, hogy a vonásaik megmaradtak volna az emlékezetükben."– mondta Kibble.
Leslie szerint az eredmények segítenek megérteni az agy tárgyakkal kapcsolatos információ-feldolgozását. A kutató úgy véli, az agynak van egy mentális ujja, mely egy tárgyra mutat. Minden egyes ujj csak egy tárgyra mutathat.
"Pontosan úgy működik, mint a tárgyakra mutató ujj. Az ujjról magáról nem tudjuk megmondani, milyen tárgyra mutat. A tanulmány megmutatta, hogy a kicsik esetében a tárgyakat felidéző folyamat az agyban nem igényel túl sok emlékképet." – mondta Leslie.
