2012. május 17. csütörtök, Paszkál napja van
Nyitólap  >  Egészségtár  >  Borpatika
Továbbküldés
Tartalom címe: Vörösbor-por joghurtba, csokoládéba, krémekbe

    Vörösbor-por joghurtba, csokoládéba, krémekbe

    A vörösbor-készítés melléktermékeiből német és spanyol kutatók olyan port állítottak elő, amelyet joghurtoktól a csokoládékon és krémeken át az arcmaszkokig szinte bármibe bele lehet keverni.
    Az ötlet egy pohár bor mellett született meg Bernd Diehl, német vegyipari cég tulajdonosa fejében: a borkészítés melléktermékeiből olyan anyagot lehetne előállítani, amely sokat megőriz a bor természetes, egészséges összetevőiből: fehérjéket, B-vitaminokat, ásványi anyagokat és a polifenolokat, amelyek feltevések szerint a szív- és érrendszeri betegségek, gyulladások és a trombózis megelőzésében játszanak szerepet.

    "Nem akartuk kivonni ezeket az alkotókat a borból, hogy aztán tablettát gyártsunk belőle. Mint ahogy az omega-3 zsírsavak esetében is jobb, ha halat eszünk táplálék-kiegészítők helyett, a vörösbor összetevőit is inkább hozzáadtuk bizonyos termékekhez, így meg is őriztünk valamennyit a bor ízéből és színéből" – magyarázta Gabriele Randel, a fejlesztési projekt vezetője.

    A korábbi szárítási eljárások révén a tápanyagok egy része elveszett, vagy mesterséges állományjavító és tartósítószereket kellett hozzáadni ahhoz, hogy megfelelően kezelhető port kapjanak., ezért kidolgoztak egy új, kíméletes eljárást.

    Miután elkészült a por, megkeresték, melyek lennének a legízletesebb kombinációk és a legjobb felhasználási módok kozmetikumokban.

    "Bizonyos termékekbe keverve túlságosan savas hatású volt a por, ami nem kellemes. Más esetekben azonban a szőlő gyümölcsös íze és a savas hatás üdítően hat" – mondta Randel, akinek kedvencei egyébként a joghurtitalok, fagylaltok, sütemények, torták és csokoládék.

    A port tartalmazó krémek hatékonyabbak voltak, mint az egyéb piros és lila szemfestékek, és a por egyes tulajdonságai előnyösek van a bőr számára, többek között ránctalanító hatású.
     
    Megjelent: 2009. október 2.
    Forrás: Medipress
    Legutóbb frissítve: 2012. január 17.