A vizsgálatban a szakemberek tíz darab inzulinpumpát helyeztek el egy kereskedelmi járat fedélzetén. A vércukor-érzékelővel felszerelt műszert általában az 1-es típusú cukorbetegséggel küzdők használják. A szerkezet napközben egy kicsi tartályból folyamatosan adagolja számukra a megfelelő inzulinmennyiséget.
A Diabetes Care című folyóiratban megjelent tanulmányukban a szakemberek leírták, hogy a légnyomáscsökkenéssel együtt járó felszállás során a pumpák átlagosan 1-1,4 egységnyivel több inzulint szállítottak. A landoláskor tapasztat légnyomás emelkedés hatására azonban néhány esetben az inzulin bennrekedt a pumpákban, amelyek így túlságosan alacsony - kevesebb, mint 1 egységnyi - mennyiséget szállítottak.
"A légköri nyomáscsökkenés egy előre megjósolható, ám szándékolatlan inzulin szállítást eredményez a pumpákban a buborékképződés, illetve a már létező buborékok megnövekedése miatt" - magyarázták tanulmányukban a szakemberek.
Más diabétesz kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy a most megállapított hatás nem túl gyakori és a cukorbetegséggel küzdők többségére valószínűleg nem jelent kockázatot.
"Egyedül azok az emberekre jelent igazán kockázatot, akik eleve nagyon érzékenyek az inzulin adagjukat érintő változásokra. A nagy dózishoz szokott emberek, azonban valószínűleg semmit nem érzékelnek ebből a hatásból" - mondta Robert Cohen, a Cincinnati Egyetem orvostudományi iskolájának endokrinológusa.
A tanulmányt vezető Bruce King és csapata minden esetre azt javasolja az inzulinpumpát használóknak, hogy felszállás, illetve landolás előtt is kapcsolják ki műszereiket és a bekapcsolást megelőzősen bizonyosodjanak meg arról, hogy nincsenek légbuborékok az inzulinban. Ezen kívül konzultáljanak az orvosukkal annak kapcsán, hogy érinti-e őket a légnyomás okozta kockázat, vagy sem.
