Vércukorszint - hol az optimum?
Veszélyes, ha a vércukor magas, de az is, ha túlságosan alacsony. A cukorbetegeknek több mint a fele időnként kifejezetten alacsony vércukorszintet jelző panaszokat tapasztal - figyelmeztettek szakemberek az Amerikai Endokrinológus Társaság kongresszusán. A cukorbajban szenvedőknek azért kell megfelelő diétát tartani, gyógyszereket szedni, inzulint kapni, hogy vércukorszintjük ne legyen magasabb az egészséges anyagcseréjű emberekénél.
A cukorbaj mind gyakoribb és a halálozási statisztikát vezető szív-és érrendszeri betegségek egyik legfontosabb kockázati tényezője. Az elmúlt év végén a Harris Interactive közvélemény-kutató intézet munkatársai két hónapon keresztül különböző nagyvárosokban 2530 fő, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttet vizsgáltak.
Ennek a vizsgálatnak nem az volt a célja, hogy tisztázza: milyen magas ezeknek a betegeknek a vércukorértéke, hanem az, hogy milyen gyakran és milyen körülmények között tapasztaltak alacsony vércukorértékre utaló tüneteket.
Kiderült, hogy a felnőtt cukorbetegek 55 százaléka tapasztalt vércukoresést jelző panaszokat. A kellemetlenség kockázatát az adta, hogy a panaszok a megszokott, mindennapi tevékenység közben jelentkeztek: 42 százalékban munka közben, 26 százalékban sportoláskor és 19 százalékban autóvezetés során.
A bevezető tünetek igen jellegzetesek: idegesség, izzadás, remegés. Ez azért fontos, mert ha a beteg és környezete ezt fölismeri, megelőzhetők a súlyosabb szövődmények: elájulás, eszméletvesztés. A vércukor hirtelen csökkenésének oka a megkérdezett betegeknél gyakran az volt, hogy kihagytak egy étkezést: 27 százalékban a reggeli sietés miatt nem reggeliztek.
A leggyakoribb ok - 46 százalék esetében - valami hirtelen, rendkívüli fizikai megerőltetés volt. Az esetek 35 százalékában fordult elő, hogy gyógyszeradagolási hiba állt a háttérben. Egyik szakértő, Etie Mogissi professzor a vitában hangsúlyozta, hogy "a vércukorszint hirtelen csökkenése veszélyes és a betegeknek ismerniük kell a tüneteket, hogy a nagyobb kockázatot elkerülhessék. Itt is alapvetően fontos a kezelőorvos és a beteg szoros együttműködése."
