Egy kis történelem

A nagyhatású, kábítónak nevezett fájdalomcsillapító szerek alapja a morfin, amely már az ókori Bizáncban ismert volt, a középkorban Paracelsus gyártott ópium-alapú elixirt, amelyet laudanumnak nevezett. Az iparszerű előállítását a 19. században Sertürner és cége alapozta meg. Az amerikai függetlenségi háborúban már sikerrel alkalmazták, bár elég sok függőséget okozott a katonákon. 1914-től felkerült az USA-ban a „kontrollált szerek” listájára, tehát teljességgel vénykötelessé vált. A kémikusok számos szerkezeti analógját előállították, ezekről röviden szólunk még a továbbiakban. A kábító hatású fájdalomcsillapítók között még ma is a morfin, és legközelebbi analógjai a legfontosabb gyógyszerek. Hazánkban is szigorú szabályok szerint rendelhetőek.

Kémia, hatásmód

Kémiai szempontból a morfin ún. benzil-izokinolin vázas alkaloid, a mákból izolálható, ma már szintetikus úton állítják elő. Analógjai a heroin (diacetilmorfin), a hidromorfon és oximorfon. A kémikusok opiát-antagonistákat is előállítottak, ezek közül fontos a naltrexon és a nalorfin.
A morfinhatás lényege az ún. µ-opioid receptoron való hatás. Ezek a receptorok az agy különböző területein találhatóak: a hipotalamuszban, talamuszban, a nucleus caudatus, putamen területén, és egyes kérgi régiókban, valamint a gerincvelő egyes részein. A morfin fő hatását a központi idegrendszerre – és a gyomor-bél traktusra fejti ki. Legfontosabb hatásai az analgézia (fájdalomcsillapítás) és szedáció (nyugtató hatás). A µ-receptorra gyakorolt hatás miatt lép fel néhány másodlagos- ill. mellékhatása, pl. az euforizáló hatás, a függőséget keltő hatás, és a lgézsdepressziós hatás. A gyomor-bélrendszerben jellemző módon székrekedést okoz.

Fontosabb klinikai alkalmazások

• súlyos, krónikusan fennálló fájdalom – főként tumorok esetén
• szívinfarktust kísérő erős fájdalom
• műtéti elő- és utókezelés részeként
• traumákkal, sérülésekkel járó fájdalom
• vesekövesség
• súlyos hát- ill. derékfájdalom
egyéb alkalmazásai:
• általános műtéti érzéstelenítés részeként
• epidurális érzéstelenítésben
• palliatív terápiában (tehát ahol már nincsen oki kezelés, csak a fájdalom eliminálása, tumorok esetén)
• súlyos köhögés csillapítására
• igen súlyos hasmenés csökkentésére, pl. AIDS-ben

Milyen mellékhatások várhatóak?

A morfin és származékainak jellemző mellékhatása a székrekedést keltő hatás. A béltraktus ún. myenterikus plexusára hat, jelentősen csökkenti a bélmozgást.

Függőség (addikció), tolerancia, elvonási tünetek
A morfin igen erősen addiktív sajátságú szer. Élettani és pszichés függőséget kelt egyaránt. Nem megengedett (illicit) alkalmazása rövid időn belül súlyos addikciót okozhat. fájdalomcsillapító hatásához viszonylag gyors a tolerancia.
Morfin-elvonás esetén jellemző tünetek: álmatlansá, könnyezés, orrfolyás, kedélyromlás, „gyógyszeréhség”. Ezt követően súlyos fejfájás lép fel, nyugtalanság, fájdalmak testszerte, hányás, reszketés, igen erős vágy a gyógyszer után. Legerősebben 48-96 órán belül jelentkeznek a tünetek. A testi tünetek később mérséklődnek, javulnak, de a pszichés függé akár élethossziglan fennmaradhat.

Hogyan adagolható a betegek számára?

A morfin és analógjai számos formában adhatóak, injekcióban, tablettában, kúpban egyaránt. Tabletta alkalmazásakor pl. 12 óránként adható, ha fokozódik a fájdalom a dózist emelni kell, mondjuk 30-50%-kal. A maximális dózis átlépésekor célszerű más származékra áttérni. Egyes származékok gyermekkorban ellenjavalltak, ill. idős korban kisebb dózisokat alkalmaznak. Az injekciót bőr alá, vagy farizomba adják, 1 éves kor alatt nem adható.

Milyen esetekben nem adható morfin? – az ellenjavallatok

• légzési elégtelenség
• COPD (obstruktív légúti betegség)
• görcsrohamokkal járó betegségek
• fejsérülés, koponyaűri nyomás fokozódása
• asztmás roham idején
• a belek paralízise (működésleállása) esetén
minden készítménynek vannak speciális ellenjavallatai is, ezek általában érvényesek.

Egyéb fontos, kábító hatású fájdalomcsillapítók

A morfin, és szerkezeti analógjain kívül van még két fontos, említésre érdemes szer: a tramadol és a fentanyl.
A tramadol a morfin egyik származékához, a kodeinhez hasonló típusú vegyület. Központi idegrendszeri hatású fájdalomcsillapító, közepes-erős fájdalmakban alkalmazható. Egyszerre opioid és ún. pro-drug (gyógyszer-előanyag), bomlásakor válik aktívvá. Addiktív hatása csekélyebb, mint a morfiné, és származékaié.
A fentanylt a múlt század 60-as éveiben szintetizálták, az egyik morfin-analóg (pethidin) példájára. Eredetileg műtéti érzéstelenítés céljára alkalmazták. (ún. neurolept-analgézia). Csak mintegy 30 évvel később célozták meg a fájdalomcsillapítást, az ún. már említett „palliatív” terápiában, mégpedig érdekes módon tapaszok formájában adva a gyógyszert. Azóta a bőrre feltehető (transzdermális) tapasz igen elterjedt alkalmazás lett a terápiában.

Minden kábító fájdalomcsillapító hatású szer felírása, rendelése szigorú szabályokhoz kötött hazánkban és külföldön egyaránt.

További érdeklődés számára ajánlott: Opioidok, a legerősebb fájdalomcsillapítók