2014. július 30. szerda, Judit, Xénia napja van
Nyitólap  >  Betegségek - tünetek  >  Diagnosztika
Továbbküldés
Tartalom címe: CT vizsgálat

    CT vizsgálat

    A CT (komputertomográfia) a hagyományos röntgen vizsgálat továbbfejlesztett változata, amely kitűnő térbeli és kontrasztfelbontású képet ad a test anatómiai viszonyairól. Az eljárás során harántmetszeti (keresztmetszeti) felvételeket készítenek a test vizsgálandó részéről, melyeket egy számítógép összegez, és az orvos számára értékelhető képet alkot.

    CT vizsgalat
    CT berendezés

    A berendezés egy vékony sugárnyalábot kibocsátó röntgencsőből és azzal szemben egy köríven elhelyezkedő érzékelődetektorokból áll. Ez a beteg körül körbefordul, miközben a detektorok több alkalommal, különböző irányokból megmérik az adott területen áthaladó röntgensugár intenzitását.

    Az adott terület röntgensugár elnyelőképességének vizsgálatából, illetve annak változásából az esetleges kóros folyamatok (daganatok, sérülések, vérzések) meglétére, és azok pontos helyére lehet következtetni.

    A CT vizsgálat alkalmazási területei


    Az összes testtáj (koponya, gerinc, mellkas, has, végtagok) és valamennyi szervrendszer (idegrendszer, tüdő, hasi szervek, váz- és izomrendszer) keresztmetszeti vizsgálatára alkalmas. Kimutathatók vele a daganatok, gyulladások, sérülések, vérzések. A CT-angiográfia pedig az erek rendellenességeinek - értágulat, trombózis - kitűnő ábrázolását teszi lehetővé.

    Számos egészségügyi problémánál a CT a legbiztosabb eredményt adó képalkotó eljárás. Sok esetben kiválthatók vele az egyéb diagnosztikai módszerek, vagy akár a feltáró műtét is. Már ismert betegség esetén pedig nyomon követhető az alkalmazott kezelés hatékonysága. (pl. a daganatos betegeknél a kemoterápia végeztével).

    A CT vizsgálathoz szükséges előkészületek


    A vizsgálat általában nem igényel semmilyen előkészületet.

    A javallattól és a vizsgált testtájéktól függően szükséges lehet kontrasztanyagot alkalmazni. Bizonyos esetekben intravénásan jód – tartalmú kontrasztanyagot kap a beteg. Hasi szervek vizsgálatakor pedig általában fél - egy órával azt megelőzően körülbelül 1-2 liternyi kesernyés ízű, bárium tartalmú folyadékot kell meginni.

    Egyes esetekben – elsősorban az alhasi régió vizsgálatakor – szükséges lehet beöntést is alkalmazni. Fontos még, hogy az orvos tudjon róla, ha a páciens allergiás valamire.

    A CT vizsgálat menete


    A vizsgálatot radiológus vagy képzett szakasszisztens végzi. Először is a ruhákat át kell cserélni a vizsgálathoz használt köpenyre, majd el kell helyezkedni a vizsgálóasztalon.

    CT vizsgalat
    Perifériás tüdőtumor (nyíllal jelölve) CT felvételen

    Ez utóbbi egy mozgatható asztal, amelyen a pácienst becsúsztatják egy, körülbelül 60 cm átmérőjű nyíláson keresztül a henger alakú gépbe. Mindig a test azon része kerül a röntgencsövek alá, amelyet éppen vizsgálnak. A radiológus ez idő alatt nem tartózkodik a vizsgálóhelyiségben, de hangszórón keresztül utasításokat adhat a betegnek.

    A vizsgálat teljes ideje alatt mozdulatlanul kell feküdni. Az orvos időnként megkérheti az alanyt, hogy a felvételkészítés alatt tartsa vissza a lélegzetét. Számos felvételt fognak készíteni, miközben a vizsgálóasztal mindig egy picit arrébb mozdul.

    A CT vizsgálat mellékhatásai és kockázatai


    A CT egy nagyon biztonságos vizsgálat, bár ionizáló sugárzással jár, a beteg csak nagyon kis dózist kap belőle. Egyetlen lehetséges komplikáció, a nagyon ritkán előforduló kontrasztanyagallergia. Ez azonnali gyógyszeres kezelést igényel. A kontrasztanyag beadásakor a beteg hirtelen melegséget, fémes szájízt és vizelési ingert tapasztalhat.

    A báriumos kontrasztanyag az alanyok közel felénél kellemetlen hasi tüneteket; hányingert, hasi görcsöket, hasmenést okoz.

    Klausztrofóbiásoknál esetleg gondot jelenthet, hogy hosszabb ideig szükséges a gép belsejében (egy kis zárt térben) mozdulatlanul tartózkodni.

    A terhességről, vagy annak gyanújáról mindig tájékoztatni kell a kezelőorvost. Ő fogja eldönteni, hogy a vizsgálat elvégzéséből származó előnyök meghaladják – e annak a magzatra gyakorolt kockázatát.

    A vizsgálat után a beteg nem szorul megfigyelésre. Folytatni lehet a szokásos fizikai tevékenységeket, vissza lehet térni a munkába. Az elkészült felvételeket radiológus fogja kiértékelni. Az eredményeket pedig továbbítani kell a vizsgálatot elrendelő kezelőorvosnak.

    (forrás: Berényi – Bogner – Horváth – Repa: Radiológia, Springer Hungarica Kiadó, 1997)

    Szerző: Ehardt Andrea
    Megjelent: 2010. december 15.
    Legutóbb frissítve: 2014. március 20.
    Hirdetés