William Gause kutatásvezető, a newarki New Jersey-i Orvosi Egyetem munkatársa szerint ezeket a férgeket a jövőben ellenőrzött módon felhasználhatják majd súlyos légúti fertőzések, például tüdőgyulladás által okozott tüdősérülések kezelésére.
Gause és csoportja rágcsálókban tanulmányozta a Nippostrongylus brasiliensis nevű férget, amelyhez hasonló horogféreg évente mintegy 700 millió embert fertőz meg, főként a fejlődő világban.
A bélférgek kalandos úton jutnak el a megfertőzött állat vagy ember beleibe. Akkor lépnek be a gazdába annak bőrén - leggyakrabban lábán - keresztül, amikor az a féreg lárváit tartalmazó iszappal vagy vízzel kapcsolatba kerül. A lárva a keringési rendszerbe kerül, amely elszállítja egészen a tüdőig, ahonnan feljut a légcsövön keresztül, ám nyelést követően lekerül a gazda gyomrába. Innen már csak egy rövid kis út visz a belekig, ahol féreggé érik a lárva, majd szaporodik és milliónyi petét rak.
Mivel a legnagyobb kárt a gazdaszervezet tüdejében okozhatja, ezért az evolúció során a testben különleges eljárások fejlődtek ki a horogférgek által okozott károk minimalizálására. Gause és kutatótársai olyan fehérjéket, citokineket találtak az immunrendszerben, amelyek ebben az elhárítási-gyógyítási folyamatban részt vesznek. Működésük közben mobilizálják az immunrendszer különböző elemeit, hogy csökkentsék a gyulladást, és eltávolítsák a fertőzés nyomán visszamaradt hulladékot a szövetekről. Ezzel egyidejűleg szteroidok, úgynevezett növekedési faktorok és további fehérjék termelődését is serkentik, amelyek segítenek a sérült tüdőszövet helyreállításában.
