Több mint 2 000 whitehalli köztisztviselőt toboroztak össze a 90-es évek elején. A 35-55 éves dolgozók jövedelme és munkaideje eltérő volt. Hat évvel később is megvizsgálták őket. A két londoni egyetem kutatói finn munkatársaikkal karöltve erőteljes összefüggést fedeztek fel a túlóra és a depresszió között. A kapcsolat azután is megmaradt, hogy rögzítették az egyéb tényezőket, mint például az egészségtelen életmódot, a családi állapotot és a munkahelyi stresszt.

A Whitehall II kutatás során kikérdezett emberek közül 66 számolt be major depressziós epizódról a nyomonkövetés időszakában (3,1 százalék). A kutatásról a PLoS ONE számolt be. Azok, akik napi 11 órát, vagy annál is többet dolgoztak, 2,5-szer olyan gyakran betegedtek meg, mint a nyolc órás beosztásban levők. Habár leginkább a jól fizető, kihívásokban gazdag pozíciók jártak ilyen sok munkával, mégis ezekben a körökben viszonylag kevesen szenvedtek depressziótól. Valószínűleg azért, mert elégedettebbek voltak a munkájukkal, több támogatást élvezhettek.

A felelős beosztású nők körében azonban gyakrabban előfordult az állapot, mivel nekik általában máshol is vannak kötelezettségeik. A fiatalabbak a karrierjük beindítása mellett családi és anyagi gondokkal is küzdhetnek, ezért náluk is több depressziós esetet figyeltek meg.

Stephen Stansfeld, a londoni Queen Mary Egyetem professzora elmondta: "Aki sokáig van a munkahelyén, lehet, hogy nem dolgozik valami hatékonyan, és gondolni kell az egészségi állapotra, és az esetleges otthoni feszültségekre is."