A Journal of the American Medical Association október 6-i számában megjelent vizsgálat során Dr. Bentley J. Bobrow és az Arizonai Sürgősségi és Traumatológiai Intézet dolgozói a nem egészségügyi személyzet részvételével zajló újraélesztések hatásfokát tanulmányozták. Az Arizonában 2005 és 2009 között 4415 kórházon kívül történő szívleállás során 2900-an nem részesültek laikusok által végzett reanimácóban, közel hétszáznál komplett újraélesztést hajtottak végre, míg 849 alkalmaztak szívkompressziót.
A szívmasszázson átesettek között 13,3 százalék volt a túlélési arány, míg a szokványosnál 7,8 százalék – mintegy 60 százalékos különbség. Viszont amennyiben megvárták az egészségügyi személyzet helyszínre érkezését, csupán 5,2 százalék volt a túlélés.
A csak kompressziós újraélesztést a tömegkommunikációs eszközök intenzíven támogatják, ennek következtében míg 2005-ben csak 28 százalék volt a szemtanúk által történő beavatkozási arány, addig 2009-re ez 40 százalékra emelkedett. Annál is inkább fontos ez, ugyanis amennyiben a szívleállást elszenvedő nem részesül ilyen beavatkozásban, a professzionális egészségügyi személyzet az eredményes segítségnyújtáshoz általában már túl későn ér a helyszínre.
