Jelenlegi hely

Hirdetés

Együttműködés a hatásos kezelés érdekében

Az epilepszia diagnosztizálását követően a betegnek számos kérdése lehet. Mindjárt talán a legfontosabb: hogyan kezelhető a betegségem? Erre természetesen többféle válasz létezik. Többek között azért is, mert az epilepsziának számos altípusát különítették el, ezzel együtt a rohamok is sokféle módon és formában jelentkezhetnek.

Hirdetés

Az epilepsziabetegség lehet örökletes is. Egy vizsgálat szerint, bizonyos betegek átörökítenek egy károsodott gént, amely pl. a gyógyszerekre való rezisztenciát okozza. Ez magyarázhatja, miért fordul elő, hogy egyes betegeknél igen nehezen lehet megtalálni azt a gyógyszert, amellyel csökkenthető, és jól ellenőrizhetővé válik a rohamaktivitás.

A rendkívüli színes és változatos képet mutató rohamok mégis mind egy helyről erednek: az agyból. Közös még bennük, hogy az agyi elektromos jelaktivitás hirtelen megváltozásaiból származnak. Hiába indulnak egyöntetűen az agykéregből, mégis számos variációban fordulnak elő, éppen ezért szükséges a pontos diagnózis, és az ennek megfelelő kezelés.

Napjainkban a betegek jelentős része gyógyszeres kezelést kap. Gyógyszerekkel az epilepszia nem gyógyítható, de jól és kielégítő módon karbantartható. Mondhatjuk, hogy a betegek kb. 80%-ában ez igaz, a maradék esetében a gyógyszeres kezelés nem elegendő, ill. nem hatásos. Az orvos, a neurológus megkeresi a megfelelő gyógyszert, nem biztos, hogy ez első alkalommal már sikeres, tehát a beteg is együtt kell működjön a szakemberrel, jelezze, hogy a rohamok száma hogyan változott, hogy érzi magát, milyen a napi aktivitása stb.

Az epilepszia-ellenes, antiepileptikus gyógyszerek napjainkban igen nagy számban elérhetőek. Több mint 20 gyógyszer van forgalomban, ezek több típusra oszthatóak, lássuk, melyek ezek.

  1. A régebbi készítmények:
  • Carbamazepin
  • Diazepam
  • Ethosuximid
  • Phenytoin
  • Phenobarbital
  • Primidon
  • Valproát


  • Újabb gyógyszerfejlesztések eredményei:
    • Felbamat
    • Gabapentin
    • Lamotrigin
    • Pregabalin
    • Tiagabin
    • Topiramat
    • Levetiracetam
    • Zonisamid


  • Minden gyógyszer, részben kémiai szerkezete miatt is, kissé különböző hatású. Néhány csak bizonyos epilepszia-formákba hatásos, mindegyik sajátos mellékhatásokkal is bír, ezekről érdemes már jó előre tudni, itt csak a gyakoribbakat soroljuk fel.
  • Carbamazepin

    • A parciális, a generalizált tónusos-klónusos és a kevert rohamokban alkalmazható.
    • Gyakoribb mellékhatások: fáradtságérzés, látászavarok, hányinger, szédülés, bőrkiütés.

    Ethosuximid

    • Absence típusú rohamokban használatos.
    • Mellékhatások: hányinger, hányás, étvágytalanság, súlycsökkenés.

    Felbamat

    • Parciális és egyes generalizált rohamok kezelésére.
    • Mellékhatások: étvágycsökkenés, súlyvesztés, alvászavarok, fejfájás, depresszió. Ritka esetekben csontvelőártalom, májkárosító hatás. Használata ezért korlátozott, és rendszeres vérképellenőrzés mellett adható csak.

    Tiagabin

    • Kombináció részeként, parciális és egyes generalizált rohamokban.
    • Mellékhatások: szédülés, fáradtságérzés, gyengeségérzés, szorongás, konfúzió.

    Levetiracetam

    • Kombinációban, parciális rohamok kezelésére.
    • Mellékhatások: fáradtságérzés, gyengeség, viselkedési zavarok.

    Lamotrigin

    • Parciális és egyes generalizált rohamok kezelésére.
    • Kevés mellékhatás: szédülés, álmatlanság, bőrkiütés.

    Pregabalin

    • Parciális rohamok kezelésére.
    • Mellékhatások: szédülés, aluszékonyság, szájszárazság, ödéma, lázászavarok, koncentráció- és figyelemzavarok.

    Gabapentin

    • Kombinációban, parciális és egyes generalizált rohamok kezelésére.
    • Kevés mellékhatás: az első hetekben fáradtság, szédülés észlelhető.

    Phenytoin

    • Parciális és generalizált, tónusos-klónusos rohamok kezelésére. Injekció formájában is adható (kórházban) az aktív rohamok gyors befolyásolására.
    • Mellékhatások: szédülés, fáradtsgáérzés, elkent beszéd, akne, bőrkiütés, fokozott szőrösödés. Hosszútávú kezelés csontritkulást okozhat.

    Topiramát

    • Kombinációban, parciális, vagy generalizált tónusos-klónusos rohamok kezelésére.
    • Mellékhatások: aluszékonyság, szédülés, beszédzavarok, idegesség, memóriazavarok, látászavarok, súlyvesztés.

    Oxcarbazepin

    • Parciális rohamok kezelésére.
    • Mellékhatások: fáradtságérzés, szédülés, fejfájás, látászavar, kettőslátás.

    Valproát

    • Parciális, absence vagy generalizált, tónusos-klónusos rohamok kezelésére.
    • Mellékhatások: szédülés, hányinger, hányás, remegés, hajhullás, súlynövekedés, felnőttben depresszió, gyermekben irritabilitás, figyelemzavar, a gondolkodás lelassulása. Hosszú távon okozhat csontritkulást, bokaduzzanatot, menstruációs zavarokat. Ritkábban: hallásvesztés, májkárosodás, vérlemezkeszám-csökkenés, hasnyálmirigy-zavarok.

    Zonisamid

    • Kombinációban, parciális rohamok kezelésére.
    • Mellékhatások: aluszékonyság, szédülés, járási bizonytalanság, vesekövesség, hasi diszkomfort, fejfájás, bőrkiütés.

    Diazepam

    • Bármely, görcsökkel járó állapot rövidtávú kezelésére. Sürgősségi osztáylon injekciós formában, a roham megszüntetésére.
    • Néhány héten belül tolerancia alakul ki, tehát azonos hatás eléréséhez nagyobb dózis szükséges.
    • Mellékhatások: fáradtság, járásproblémák, hányinger, depresszió, étvágycsökkenés. Gyermekekben zavaros beszéd, hiperaktivitás.


  • Az epilepszia típusa mellett még számos egyéb tényező is befolyásolja azt, hogy a neurológus milyen gyógyszert fog választani.
    • Életkor, nem egyéb egyéni sajátosságok.
    • A gyógyszer hatásai, mellékhatásai.
    • Egyéb, együttjáró betegségek és azok kezelése.
    • Milyen mellékhatásokat tud könnyebben tolerálni a beteg.
    • Mit vár (még) a gyógyszertől a beteg? Tehát pl. nemcsak a rohamok számának csökkentését, hanem hogy éberebb lesz, a munkájára jobban tud összpontosítani stb.

    Speciális kérdések nőbetegek esetén


    • Terhesség idején biztonságos-e a gyógyszer?
    • Lép-e a gyógyszer kölcsönhatásba a fogamzásgátlókkal?
    • A rohamok a menstruációs ciklustól is függenek. Segít-e ezeken is a gyógyszer?
    • Növeli-e esetleg a csontritkulás kockázatát?


  • Mindenképpen gondolni kell arra, hogy a kor előrehaladásával a csontritkulás kockázata növekszik. Egyes antiepileptikumok növelhetik ennek kockázatát a hosszú távú kezelés során. Ez nőbetegek esetében fontosabb tényező, tehát meg kell beszélni az orvossal, a csontok egészségének megóvása érdekében. Kalciumban és D-vitaminban gazdag étrend szükséges, megfelelő mértékű fizikai aktivitás, az alkohol és dohányzás kerülése.

  • Az epilepszia kezelésének helyes beállítása eléggé egyedi. Tehát ami az egyik embernél, betegnél használt, nem biztos, hogy a másiknak is fog. Egyes betegek gyógyszerelését sikerül akár elsőre eltalálni, másoknál ez hosszabb időt vehet igénybe és több gyógyszer kipróbálását, amíg megtalálható a neki megfelelő, mondhatnánk, hogy „személyre szabott” gyógyszerelés. Új gyógyszer megkezdésekor célszerű pl. minden észlelt mellékhatást feljegyezni, és megbeszélni az orvosssal. Nem lehetünk biztosak abban, hogy nem a gyógyszer mellékhatása-e pl. a depresszió, a súlygyarapodás stb. A legjobb módszer ezt megbeszélni az orvossal: a mellékhatásokat, azok erősségét, és hogy mi a teendő.

  • Az epilepszia sok esetben egy gyógyszerrel is kezelhető, ez a monoterápia. Kevesebb mellékhatása van, mint amikor valaki kombinációs kezelést kap. Terhesség esetén is biztonságosabb. Bizonyos esetekben azonban kevés a monoterápia, tehát két vagy több gyógyszer együttadása szükséges. Ez a politerápia, vagy kombinációs kezelés. Általában, egyszerre egy új gyógyszert lehet indítani. Ezt az orvos is jól tudja kontrollálni, milyen a hatás, milyenek a mellékhatások.
  • Mi történik akkor, ha a gyógyszerekkel mégsem befolyásolható az epilepszia?



    • Műtéti eljárások. Régóta ismert módszerek, az újabb technikákkal javíthatóak a műtéti eredmények. Néhány éve közzétettek egy tanulmányt, ami elemezte, hogy az epeilepszia műtéti kezelése hogyan viszonyul a gyógyszeres kezeléshez, itt halántéklebenyi eredetű epilepsziáról volt szó, amelyet gyógyszeres úton nem lehetett elég eredményesen befolyásolni. A műtéti úton kezelt betegek 38%-a rohammentes lett. Ez az arány gyógyszeres eljárásokkal nem volt több, mint 3%. Attól függően persze, hogy milyen a rohamok típusa és eredete ez változót arány. Ha sokféle gyógyszer került már kipróbálásra, és a beteg nem reagál, tehát rezisztens, akkor merül fel általában a műtéti megoldás lehetősége.


  • Ha a gyógyszerelés ellenére is folytatódnak a rohamok, felmerül néhány kérdés:
    • Vannak-e újabb gyógyszerek, amelyek hatásosak lehetnek?
    • Kell-e további speciális diagnosztikai vizsgálatokat végezni?
    • Esetleg szóbajöhet-e a műtéti beavatkozás?


  • Az epilepsziabetegséggel való együttélés keltheti a betegben azt az érzetet, hogy nem képes saját mindennapi életét „uralni”. Az alábbi három pont segít talán ebben is a betegeknek:
  • Konzultáljon gyakran az orvossal.
  • Mindig közölje vele, ha rohamai voltak, vagy a gyógyszernek valamely (újabb) mellékhatását észlelte.
  • Tegyen fel kérdéseket. Sokféle információforrás létezik, ahonnan hasznos segítséget kaphat. Ezek a mindennapi életben, az epilepsziával való együttélés során, a munkában, és otthon is megkönnyíthetik a helyzetét!


  • Hirdetés