2012. május 22. kedd, Júlia, Rita napja van
Nyitólap  >  Betegségek - tünetek  >  Férfi Bajok  >  Merevedési zavar
Továbbküldés
Tartalom címe: Az impotencia kezelése

    Az impotencia kezelése

    Az impotencia, más néven merevedési zavar vagy erektilis diszfunkció, nagyon gyakori probléma, világszerte több mint 100 millió férfit érint. A kezelési módszerek az idők során folyamatosan változtak, a felszerelhető vasszerkezetektől kezdve a hímvesszőbe vezetett elektromos áramon keresztül az olyan egyszerű afrodiziákumokig, mint például a kagyló, a kezelési módszerek széles skáláját kipróbálták. Egészen az 1970-es évekig azt gondolták, hogy a merevedési zavart pszichés problémák okozzák, és ezért a kezelési módszer is általában pszichoterápia volt.
    Azóta felismerték, hogy az impotencia hátterében számos testi, szervi betegség is állhat, és az impotencia kezelése is forradalmi megújuláson ment keresztül, melynek eredményeképpen ma már számos – jóval elfogadhatóbb és hatékonyabb - módszer áll rendelkezésre.
    A különböző kezelési módszerek közé tartozik a gyógyszeres kezelés (szájon át vagy a húgycsövön keresztül bejuttatva), az öninjekciózás, a műtét, különböző segédeszközök (például vákuum pumpa), a hormonkezelés, és a tanácsadás.

    Tabletták

    A tabletta formájú gyógyszerek általában 5. típusú foszfodiészteráz- (PDE5) gátló készítmények, amelyek a cGMP lebontását gátolják, az ellazítja a hímvessző simaizom sejtjeit és így jön létre az erekció
    A merevedési zavar kezelésére szolgáló első tabletta (szildenafil) megjelenése nagy szerepet játszott abban, a merevedési zavarról elkezdtek nyíltan beszélni az emberek. Azóta más, hasonló módon ható gyógyszerek is megjelentek (tadalafil, vardenafil) -, bár hatástartamuk némileg eltér.
    Ezek a gyógyszerek az 5. típusú foszfodiészteráz- (PDE5) gátló készítmények csoportjába tartoznak, és a merevedés biokémiai mechanizmusára hatva segítik elő a merevedés elérését és fenntartását. Hatásmechanizmusuk a következő: meggátolják, hogy a PDE5 lebontson egy, a merevedéshez szükséges kémiai anyagot, a ciklikus guanozin-monofoszfátot (cGMP). A cGMP szerepet játszik a hímvessző simaizomsejtjeinek ellazításában, lehetővé téve ezáltal, hogy minél több vér áramoljon a hímvesszőbe és így merevedés jöjjön létre.
    Az említett gyógyszerek alkalmazása csak szexuális inger mellett hatékony, anélkül nincs hatásuk, illetve nem afrodiziákumok és nem fokozzák a szexuális vágyat.
    Leggyakrabban jelentkező mellékhatásaik a fejfájás, bőrpír, emésztési zavar, valamint ritkán látászavar is előfordulhat.
    A PDE5-gátló szereket nem minden férfi szedheti, ezért az orvos csak egy előzetes vizsgálat után írhatja fel őket. Bizonyos szívproblémák (angina, szívelégtelenség), vagy nitrátkészítmények egyidejű szedése esetén például kifejezetten tilos e gyógyszerek használata. Kérdezze meg orvosát, hogy az Ön számára alkalmazhatóak-e ezek a szerek!

    Öninjekciózás

    A lokálisan, a hímvessző barlangos testjeibe beadott prosztaglandin E-1 fokozza a hímvesszőbe irányuló véráramlást és így hozzájárul az erekció kialakulásához
    Az öninjekciózással alkalmazható készítmény, alprosztadilt, más néven prosztaglandin E-1-et juttat a hímvesszőbe. A prosztaglandin E-1 a szervezetben természetesen is előforduló kémiai anyag, amely fokozza a hímvesszőbe irányuló véráramlást és így hozzájárul az erekció kialakulásához. A PDE5-gátlókkal ellentétben az alprosztadil akkor is létrehozza a merevedést, ha nincs egyidejű szexuális ingerlés.
    Az injekciót a hímvessző oldalán végigfutó, két szivar alakú kamrájának (barlangos testek) egyikébe kell juttatni. 5-20 percen belül merevedést idéz elő, amely általában 30-60 percig tart.
    Alkalmazása nem javasolt azok számára, akik bizonyos betegségekben (pl. leukémia, sarlósejtes anémia, Peyronie-betegség – amelyben hegszövet miatt a merevedés során a hímvessző fájdalmas hajlatot képez) szenvednek, vagy akiknek pénisz-implantátumuk van. Azok számára sem javasolt ez a készítmény, akiknek valamely egyéb betegség, műtét utáni állapot stb. miatt kerülniük kell a szexuális aktivitást.
    Kérdezze meg orvosát, hogy az injekciózás az Ön számára megfelelő kezelési módszer-e. A szakorvos arról is tájékoztatja majd Önt, hogy mennyit kell a készítményből használni – ez függ például az Ön állapotától és egyéb gyógyszerek szedésétől, illetve megmutatja az öninjekciózás helyes módszerét.
    Az injekció 24 órán belül legfeljebb egyszer, egy héten belül pedig legfeljebb háromszor használható. A fel nem használt ampullákat a hűtőben kell tárolni, de használat előtt kézzel szobahőmérsékletre kell őket felmelegíteni.
    Soha ne fecskendezzen be többet az előírt adagnál, mert akkor a merevedés túl sokáig tarthat, amely akár veszélyes is lehet. Amennyiben a merevedés 4 órán túl sem múlik el, mindenképpen keressen fel egy urológus szakorvost!
    Leggyakoribb mellékhatásai közé tartozik a fájdalom és véraláfutások az injekciózás helyén.
    1. 1. Az impotencia kezelése (1. oldal)
    2. 2. (2. oldal)
     
    Megjelent: 2009. május 13.
    Legutóbb frissítve: 2012. január 17.