Munkájuk során DNS-analízis segítségével azonosították azokat a mikrobákat, melyek normál esetben a szájban tartózkodnak, azonban szerepet játszanak a tüdőgyulladás megnövekedett kockázatában. A baktériumok biológiai viselkedésének megváltozása az intenzív osztályon való gépi lélegeztetésnek köszönhető.
A kutatók 37 egyént vettek górcső alá, akik betegtörténetét egy hónapig követték nyomon. A vizsgálati csoport 19 egészséges egyént tartalmazott (átlagéletkor: 60 év), illetve olyan betegeket, akik a kórházi tüdőgyulladás szempontjából megnövekedett kockázatúaknak számítottak – 10 otthoni ápolásban részesülő egyén (átlagéletkor: 87 év), illetve intenzív ellátás során gépi lélegeztetésen átesett 8 beteg (átlagéletkor: 51 év).
A vizsgálatot végző tudósok a 16S rRNS génszekvenálás segítségével hasonlították össze a résztvevők szájflórájának összetételét. Megállapították, egészségeseknél a domináns összetevő a Streptococcus volt (átlagosan a flóra 65 százalékát alkotta), míg az otthon ápoltaknál és a lélegeztetett betegeknél jóval alacsonyabb volt az arány (43, illetve 33 százalék). Ezen túlmenően azon gépi lélegeztetett betegek esetén, ahol kialakult tüdőgyulladás, még alacsonyabb volt az arány (7 százalék), azon intenzív betegekhez képest, akikben ilyen szövődmény nem lépett fel (49 százalék). Ezzel párhuzamosan az enterococcusok, a micrococcusok, és a mycoplasmák aránya növekedést mutatott.
A módszer rutinszerű alkalmazása akár a kezelőorvosok segítségére is lehet, ugyanis megmutathatja, mely betegeknél kell a tüdőgyulladás fellépésének megnövekedett kockázatával számolni, ami megelőző intézkedéseket vonhat maga után.
