Kristina Aldridge professzor és csapata 64 autista és 41 átlagosan fejlődő, 8 és 12 év közötti fiú arcát vizsgálta meg egy háromdimenziós kamera segítségével, majd tizenhét különböző pontot határoztak meg az arcokon. A kijelölt pontok közötti távolságok segítségével tudták meghatározni, hogy az egyes arcok mennyiben tértek el egymástól.
A vizsgálatok során kiderült, hogy a két csoport arcvonásai merőben különböznek egymástól, és az autisták csoportján belül is még további két csoportot lehet megkülönböztetni: az egyik azokra jellemző, akik komoly viselkedési és nyelvi problémákkal küzdenek, a másik azokra, akik csupán enyhébb tüneteket mutatnak. A megfigyelések alapján a szakemberek megállapították, hogy az autista gyerekek arca és szeme szélesebb, arcuk középső része, beleértve az orrot is, rövidebb, szájuk és az orr illetve ajkak közti rész szintén szélesebb az átlagosnál.
Az autizmus gyerekkorban kifejlődő, és a felnőttkorban is folytatódó rendellenesség, amely százból egy gyereket érint. A tünetek az enyhe Asperger-szindrómától az egészen komoly viselkedési zavarokig terjedhetnek, a diagnosztizált autisták száma az utóbbi években – éppen az egyre pontosabb felismeréseknek köszönhetően - jelentősen megnőtt.
