Részletes orvosi vizsgálatok azt bizonyították, hogy az alvási légzésszünet egyik oka, hogy a légzésben résztvevő torokizmok túlságosan ellazulnak és átmenetileg elzárják a légutakat, a másik ok az agyi légzőközpont kihagyó ingerképzése. Az sem ritka, hogy ezek kombinációjáról van szó.
Szívelégtelenségben minden második betegnél előfordul az alvási légzésszünet, ami ilyenkor még tovább rontja az eleve nem megfelelő vérkeringést és a szervezet oxigén ellátását. Kanadai kutatók Takatoshi Kasai vezetésével ezért foglalkoztak vérkeringési elégtelenség miatt kezelt betegeik éjszakai alvásának vizsgálatával.
A vizsgált személyekre éjszakánként olyan műszereket szereltek, amelyekkel folyamatosan figyelhették a szívműködést, a légzést, az agyműködést és az esetleges végtagmozgást. Az utóbbinak különös jelentősége, hogy szívelégtelenségben a páciens alsó végtagja napközben megdagad, ödémás lesz, ám ez a folyadékgyülem éjszaka jórészt fölszívódik, bejut a tüdőbe, illetve a nyaki szövetekbe és megnehezíti a légzést.
Mivel a túlzott konyhasó bevitel, a sós koszt fokozza a vízvisszatartást és így a lábdagadást, a kutatók 54, szívelégtelenség miatt kezelt beteget úgy tanulmányoztak, hogy gondosan figyelték a konyhasó bevitelt és a légzést.
Egyértelműen azt találták, hogy ha a keringési elégtelenségben szenvedő beteg sok sót fogyasztott, lényegesen gyakoribb volt a kimaradó lélegzetvétel, mint akkor, ha sószegény étrendre fogták. Ez kiváltképp azoknál a férfiaknál érvényesült, akiknek a veseműködése is károsodott, mivel náluk a só- és vízkiürítés is rosszabb volt.
A fontos tudományos fölismerést tartalmazó tanulmányt az Amerikai Kardiológiai Kollégium folyóirata közölte.
