Az epilepszia idegrendszeri betegség, a központi idegrendszer zavara, lényege egy nagyjából körülírt, átmeneti izgalmi állapot kialakulása. Az izgalom klinikailag visszatérő, rohamszerű tüneteket produkál – ez az, amit látunk a betegen. Az izgalmi állapot létrejöttében nemcsak az idegsejtek kóros izgalma szerepel, hanem a gátló rendszerek egyidejű meggyengülése.

Mi okozhat epilepsziát?

• Bármilyen agyi károsodás
• Agyi fejlődési rendellenesség
• Szülési károsodás
• Fejsérülés
• Idegrendszeri fertőzések
• Térfoglaló folyamatok (daganatok)
• Idősebb korban az agyi erek betegségei

Rohamformák és neveik

Az epilepsziás rohamokat aszerint is csoportosítják, hogy „mekkora” területet érintenek az agyban ez a generalizált (kiterjedt) – és a fokális, parciális (helyi, részleges) elnevezések háttere.

GTKR: generalizált, tónusos-klónusos roham, eszméletvesztés, vázizmok megfeszülése, szimmetrikus végtagrángások, esetleg nyelvharapás, bevizelés.
EPR: egyszerű parciális roham: rövid ideig tartó zavar az érzékelésben, a mozgásban ill. a gondolkodásban. (Érdekes módon a tudat és emlékezet itt megtartott marad.)
KPR: komplex parciális roham: hosszabb-rövidebb tudatzavar, sztereotip mozgások (csámcsogás, céltalan matatás stb.), motoros, tehát mozgászavarokkal kísérten.
Absence: (fr. kimaradás, kiesés, hiány) elsősorban gyermekkorban gyakori, jellemzője a rövid tudatzavar, emlékezetkiesés.

Egyéb görcsformák, melyek nem tartoznak az epilepszia körébe

Ezek az alkalmi epilepsziás rohamok, amelyek hátterében valamilyen jól megfogható krízis, biológiai probléma áll. Ha a kiváltó ok megszűnik, a rohamok kockázata is csökken.
• Gyermekkori lázgörcs
• Fogfrász
• Terhességi preeklampszia és eklampszia (terhességi magas vérnyomás, fehérjeürítés, ödéma)
• Alkoholmegvonásos tünetek
• Hosszantartó alváshiány

Az epilepszia legsúlyosabb formája: a státusz epileptikusz

Ez az eset gyors beavatkozást, sürgős orvosi ellátást igényel, ugyanis itt a görcsroham nem szűnik meg, a fokozott elektromos tevékenység, kisülések az egész agyra kiterjednek, erősek az izom-összehúzódások, és a beteg nem tud megfelelően lélegezni. Kiválthatja pl. a gyógyszerek elhagyása, vagy fejsérülés, idegrendszeri fertőzés. A (kezeletlen) státuszos állapot halálozási aránya 5-10%-ot is elérhet,

Diagnosztika

Az epilepszia esetében igen sokatmondó maga a klinikai kép, a görcsrohamok. Szabály szerint az első epilepsziás roham után kell igen alapos kivizsgálást végezni. A „teljes neurológiai eszköztár” felhasználásra kerül, de van néhány igen jellemző, és nagy diagnosztikus értékű vizsgálat, lássuk ezeket:

• Alap-neurológiai kivizsgálás
• Képalkotó vizsgálatok: MRI (mágneses rezonancia)
• A roham rögzítése videón
• EEG – az agyi elektromos tevékenység vizsgálata (az EEG, elektroenkefalográfia alkalmas arra, hogy a rohamok közötti, tünetmentes időszakokban is jelezze az eltéréseket)
• Kiegészítő vizsgálatok szükség szerint: EKG, vérkép, fertőzés vizsgálatához gerinccsapolás

Milyen az epilepszia gyógyszeres kezelése?

Ha az észlelt görcsroham alkalmi, és oka (ld. fent) tisztázható, akkor értelemszerűen azt kell kezelni, akár fertőzés, daganat, vércukorszint-eltérés, egyéb belgyógyászati ok áll a háttérben. Ilyen esetekben epilepszia-ellenes szert nem rendel az orvos.

Diagnózissal igazolt epilepszia esetén azonban indokolt az „antiepileptikumok” adása. A név azért rossz, mert az epilepszia gyógyszeres úton – nem szüntethető meg, csak kezelhető. Ha sikerül elérni tartósabb rohammentes állapotot, az már terápiás sikernek mondható.

Mi jellemzi a kezelés hatékonyságát?

• A rohamok gyakoriságának csökkenése
• A rohamtípus „enyhül” (GTKR-ről EPR ill. KPR-re)
• Maga a roham is enyhül, nincsen elesés, bevizelés
• Jobb a roham utáni helyreállás (nincs tudat- ill. viselkedészavar)
• Rohamok inkább csak éjszaka jelentkeznek
• Előjelek jelzik a rohamot, van idő felkészülni

Mit mond a szakmai irányelv, hogyan történik a kezelés?

• A rohamtípusnak megfelelően választ a neurológus
• Először egyféle gyógyszert alkalmaz (monoterápia)
• Lassan építi fel a dózist a mellékhatások elkerülésére
• Nem kellő eredmény esetén gyógyszerkombináció alkalmazása
• A kezelés legalább 3 évig folytatandó, de szükséges lehet az élethosszig való alkalmazás
• Gyógyszerkihagyás, időközi fertőzés, nagyobb pszichés terhelés okozhat alkalmi rohamokat

Mi történik, ha tünetmentes a beteg?

Nehéz kérdés, itt 1-3 éves tünetmentességről beszélünk. Ez után merülhet fel a gyógyszerek leépítésének, abbahagyásának lehetősége. Ha a neurológus így dönt, a leépítés lassan, fokozatosan, hónapokon keresztül történhet.

Mikor nem kell újrakezdeni a kezelést?

Ha spontán roham nem, csak és kizárólag provokált roham jelentkezik.

Hogyan kezelik a státusz epileptikuszt?

Életet veszélyeztető állapot, neurológiai intenzív osztályon kell kezelni, nemcsak az agyi működészavart, hanem a háttérben lévő okot, szövődményt, pl. idegrendszeri fertőzés, agyi nyomásfokozódás. Az intenzív kezelés intravénásan ill. infúzió formájában történik.

Miért nem említettünk gyógyszereket, mit hozhat a jövő?

Ahogy a cikkben már szerepelt, az epilepsziában adott gyógyszerek igazából rohamgátlók, tehát nem jelentenek oki kezelést... ezért is volt a felsorolásban részletesen, hogyan mérséklik a rohamokat, mire figyel a klinikus. Nem kevés mellékhatás és kölcsönhatás is kíséri az epilepszia kezelését. A helyes dózis/ok, és a jól felépített kombináció segíthet ennek mérséklésében.

… és a jövő? A hagyományosnak tekintett gyógyszerkutatás mellett (itt az újabb és még újabb rohamgátlókra gondolunk) újszerűnek mondható, hogy genetikai kutatások folynak, próbálkozások a gyógyszerek közvetlen eljuttatására az érintett agyi területekre, reménykedünk.

Forrás: Kerpel-Fürst: Farmakoterápia, MSD Orvosi Kézikönyv a családban