Jelenlegi hely

Hirdetés

Az elöregedő társadalmak életmódjának változnia kell

Alig több mint száz év alatt megduplázódott a születéskor várható élettartam Magyarországon, a 65 éven felüliek aránya 2050-re megközelíti a 30 százalékot. Hogyan lehetne javítani az öregedés minőségét? Lesz-e elegendő kórház, idősek otthona, orvos és képzett ápoló, miközben már a jelenlegi helyzetben is csak nagy erőfeszítéssel és messze nem kielégítő mértékben áll rendelkezésre a segítség?

Idősödő társadalom címmel konferenciát szervezett az MTA Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya. Barnabás Beáta, az MTA főtitkárhelyettese az akadémiai szerepvállalás jelentőségét hangsúlyozta az idősödő társadalom jelentette komplex, a tudományos kutatás számos ágát érintő kihívás kezelésében. Mint elmondta, öröm, hogy a mai 40-50 évesek még hosszú távra tervezhetnek magánéletünkben, szakmájukban, másfelől azonban sürgős döntéseket igénylő társadalmi-gazdasági probléma az idősödés, amely a tudomány, a politika és a társadalom párbeszédét igényli.

113 év: kétszeresre nőtt a várható élettartam

A konferencián elhangzottak megerősítették, hogy a cselekvési kényszer egyértelmű: Magyarországon 1900-ban a férfiak születéskor várható élettartama mindössze 36,6 év volt, 1950-re elérte az 59,3 évet, 2013-ra pedig 72,2 évre nőtt (KSH, 2014). Ugyanez a nőknél 38,2 év, 63,4 év volt, 2013-ra pedig 79,1 év lett. A 65 éven felüliek aránya ma valamivel 17% felett van az összlakosságon belül, a becslések szerint azonban 2050-re megközelíti majd a 30%-ot. Különösen gyors ütemű a gyarapodás a 80 éven felüliek körében: 2050-re az összlakosságon belüli arányuk mintegy 2,5-szerese lesz a 2008-ban mért aránynak (3,71% helyett 9,12%, Demográfiai Jövőkép, Nemzeti Fenntarthatósági Fejlődési Tanács, 2011.). Nemzetközi kutatások szerint, a statisztikai átlagot figyelembe véve, a 80 évesnél idősebbek közül minden harmadik embernek tartós segítségre, gondozásra lesz szüksége.

Biztosítani tudja majd a napi segítséget a család? Számíthat állami, önkormányzati támogatásra az, aki fokozatosan vagy akár egyik napról a másikra elveszíti az önellátás képességét? Lesz elegendő kórház, idősek otthona, orvos és képzett ápoló, miközben már a jelenlegi helyzetben is csak nagy erőfeszítéssel és messze nem kielégítő mértékben áll rendelkezésre a segítség? Mitől lesz jobb az ellátás holnap? Kérdések, amelyekre nincsen megnyugtató válasz, pedig jogos igény, hogy mindenki minőségi életet élhessen időskorában, segítségre szoruló állapotában is.

Az idősödés minősége

A rendezvényen megszólaló előadók és a kerekasztal-beszélgetés résztvevői sokféle szakterületet képviseltek. A közös kiindulási pont az öregedés minőségének javítása volt. Miért hisz ennek lehetőségében a kórházban dolgozó idősgyógyászati szakember, a geriáter, miért tartja fontosnak az idősek társas kapcsolatait a szociológus, miként látja a helyzetet a szegénygondozó nővér? Milyen fejlesztéseken dolgoznak azok az informatikusok, akik nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket értek már el eddig is az időseket segítő infokommunikációs eszközök és technológiák létrehozásában?

A felkészülés fontossága

Az életminőség legfontosabb tényezője az egészségi állapot, de meghatározó az aktivitás és a függetlenség megőrzése is. A tanácskozáson ezért kiemelt szerepet kaptak azok az infokommunikációs eszközök és szolgáltatások, amelyekkel elősegíthető az egyedül élő idősek egészségi állapotának és otthoni mozgásának távolról történő ellenőrzése (pl. egészségügyi paraméterek monitorozása, esés detektálása), megoldható a vészjelzés (segélyhívó karperec), csökkenthető az időskori magány (skype használata), növelhető a biztonságérzet, megkönnyíthető az orvos-beteg kapcsolat (internet), vagyis részben kiváltható a gondozók, családtagok folyamatos jelenléte. A segítő technika már rendelkezésre áll, ahogy mások mellett Engi Csaba, az IVSZ e-Health munkacsoportjának vezetője is hangsúlyozta. „Széles körű alkalmazását csak egy más szemléletű egészségügyi és szociálpolitikai rendszer biztosíthatná” – mondta Mosoni-Fried Judit elemző.

Ezek ma még távoli célnak tűnnek, de a körülmények 10-15 éven belül rá fogják kényszeríteni az egyént, a társadalmat és a döntéshozókat is a változtatásra. „Ma az egyik legfontosabb teendő a felkészülés: tanulással, társadalmi párbeszéddel, anyagi erőforrásokkal, jogszabályok módosításával és egy sor egyéb, a szakemberek által gyakran hangoztatott teendővel‟ – mondta Hegyesiné Orsós Éva, az „Életet az éveknek" Országos Szövetség elnöke. Mint fogalmazott: oda kellene figyelni rájuk – a közösség érdekében. Ahogyan Majercsik Eszter geriáter, a Szent Margit Kórház főorvosa és Utasi Ágnes, az MTA doktora, szociológus hangsúlyozta: a mai 40-50 évesekben tudatosítani kell a kockázatot: nehéz helyzetben lesznek, ha nem tesznek meg mindent fizikailag (napi rendszeres mozgás), mentálisan (pl. kapcsolatépítés) és anyagilag saját időskoruk minősége érdekében.

A társadalom elöregedésével járó egyik legsúlyosabb jelenség az idegrendszeri betegségekkel, azon belül különösen a demenciával küzdő idősek számának növekedése. „Az orvosok és pszichológusok mellett az informatikusok is harcba szállnak a betegségek megjelenésének késleltetése és/vagy a terápiás eszközök használata érdekében" – mondta Hanák Péter, a BME Egészségipari Mérnöki Tudásközpont megbízott igazgatója. Ez utóbbiak között említette azokat a számítógépes játékokat is, melyek közül az M3W jelű projekt keretében létrehozott 26 játék lényegét ismerhették meg a résztvevők. A kognitív képességek megőrzését és változásuk mérését segítő játékokat érdemes már 40 éves kor felett elkezdeni. Tudományos bizonyíték ugyan még nincs rá, hogy ezzel agyilag frissebbek maradunk, de betegségmódosító terápiás célokra és az esetleges változások jelzésére nagyon is alkalmasnak tűnnek a számítógépes játékok.

MTA