A Bingót gyakran játsszák a gondozóházakban társas tevékenység gyanánt, a társasági élet ugyanis segít a mentális egészség megőrzésében. Keveset tudnak azonban arról, hogy az idősek körében gyakori vizuális észlelési problémák miként érintik a gondolkodást és játékot. Gilmore kiterjedt kutatásokat végzett ezzel kapcsolatosan észlelési laborjában. Különféle méretű, kontraszthatású és látványkomplexitású kártyát teszteltek, hogy lássák, a problémák miként hatnak a kognitív funkciókra.
19 fiatal felnőtt, 14 Alzheimer-gyanús beteg, 13 velük egykorú egészséges ember, 17 nem demens Parkinson-kóros és 20 velük egykorú egészséges vett részt a kísérletben. Számítógépes programmal generált kártyákkal bingóztak, melyeknek méretét, kontrasztját és fényerejét szabályozni lehetett, hogy így hasonlítsák össze a teljesítményüket. Ha a kontraszton és a méreten változtattak, javult valamelyest a teljesítmény. Az enyhe elbutulásban szenvedők utolérték egészséges társaikat. A betegség súlyosabb formája esetén azonban kisebb változásokat tapasztaltak.
Gilmore, és a kutatás vezetője, Alice Cronin-Golomb a Bostoni Egyetemről már két évtizede dolgoznak együtt olyan projekteken, melyek a demens betegek vizuális szenzoros deficitjét és észlelését vizsgálják. A Parkinson-kórosok vezetési képességét korlátozzák a gyenge kontrasztok, mint amilyen köd esetén áll elő. Kiderült, hogy a kontrasztok fokozásával a lakókörnyezetben és a játékasztalnál elérhető, hogy a betegek biztosabban mozogjanak, ráadásul az étvágyuk is javult.
Ha egy fehér falú szobában például fekete ülőgarnitúrát helyeznek el, könnyebben kiismerik magukat. Többet tudnak enni, ha a fehér étkészlet alá sötét színű terítőt terítenek, vagy ilyen színű ételt tálalnak fel rá. A kontrasztfokozás a Kívülről Támogatott Teljesítmény Beavatkozás (ESPI) néven ismert módszerek közé tartozik. Lehetővé teszi, hogy a demens, illetve vizuális észlelési zavarban szenvedők tovább legyenek képesek ellátni önmagukat, élvezhessék az életet.
