Az idős emberek ugyanis a nyugdíjazással, vagy a házastársuk elvesztésével elszigetelődhetnek a közösségektől, a kutatók szerint azonban fontos megtalálni a kapcsolatteremtésre alkalmas más területeket is.
A kutatásba 1667 hatvan évnél idősebb önkéntest vontak be, akiket arra kértek meg, hogy számoljanak be az elmúlt 12 hónapjukról: mennyire voltak szociálisan aktívak, vagyis milyen gyakran találkoztak a barátaikkal, családjukkal, vagy éppen milyen közösségi programokon vettek részt. Ezután a fizikai állapotukról érdeklődtek a tudósok. Az eredményekből kiderült, hogy azok, akik jobban ápolták a kapcsolataikat, és aktívabb társadalmi életet éltek, kevesebb fizikai, egészségügyi problémáról számoltak be, mint akik inkább visszavonultabb életet éltek.
"Még ha fiatal korukban nem is éltek társadalmilag aktív életet, ha később több programot szerveztek maguknak, javult a fizikai és kognitív állapotuk. Habár ez olyan, mint a tyúk és a tojás kérdése, nem lehet tudni, melyik állapot volt előbb" - tette hozzá a Patricia A. Thomas, a tanulmány szerzője. A tanulmány a Journal of Health and Social Behavior decemberi számában jelent meg.
