Az autizmus előfordulása

Az autizmus családi halmozódást is mutató, genetikailag jelentős mértékben meghatározott betegség, becsült adatok alapján kb. 0.4-0.5%-át érintheti a teljes populációnak. Autista gyermeknek a populációs értéket többszörösen meghaladó valószínűséggel születik autista testvére. Szakirodalmi adatok szerint a szűkebb értelemben vett autizmus a populáció 0.05-0.15%-át, a tágabb értelemben vett pedig 0.25% körül mozog. Egyes kutatók szerint a felismert esetek száma növekszik a mind egyre bővülő pszicho-pedagógiai diagnosztikai módszerek következtében, mások szerint azonban mindettől függetlenül maga a betegség is egyre többeket érint. A fiúk illetve férfiak körében 4-5x gyakrabban észlelhető.

Az autizmus okai

A már említett, igen erős genetikai meghatározottságon kívül, idegrendszeri (agyi) fejlődési és működésbeli rendellenességeket okozó szervi tényezők szerepe merült fel kórokként. Nem tisztázott azonban, a méhen belüli életnek, a szülés körüli körülményeknek, illetve a például a fiatal csecsemőkor ritka idegrendszeri fertőzéseinek milyen szerepe lehet az autizmus kialakításában.

Az autizmus tünetei

Definíció szerint súlyos fejlődési zavar észlelhető a szocializáció terén: feltűnő az elkülönülés, vagy épp ellenkezőleg, szokatlan és kritikátlan közeledés. Ugyancsak sérült a kommunikáció: vagy teljes egészében hiányzik a válaszkészség, vagy mimikaszegény, gesztusoktól mentes, szokatlan hanghordozású a kommunikáció. Magára hagyva az autista sztereotip, ismétlődő tevékenységeihez ragaszkodik, környezete megváltozását, megváltoztatását nehezen tűri. Egyes esetekben az érzékelés is érintett lehet: több és nagyobb fájdalmat, szélesebb hő tartományt tűrnek el az autisták.

Az autizmus lefolyása

Általánosságban elmondható, hogy az autista kisdedek mutatják a legkomolyabb tüneteket. A később felnövők kb. 5%-a képes önálló életre, harmaduk a korábbiakhoz képest fejleszthető, a többiek azonban életre szóló támaszt, felügyeletet igényelnek. Egyes kutatók szerint a gyermekkori IQ tesztek az autista gyermekeknél elvégezve, azok későbbi állapotának megítélésében támpontot nyújthatnak. Hasonló segítséget jelenthet a beszédfejlődés pontos követése; a látványosabb fejlődés jobb kilátásokat jelenthet.

Az autizmus diagnózisa

Bár a jellegzetes tünetek igen sokfélék lehetnek, akár hiányozhatnak, illetve keveredhetnek is, az ún. vezető tünetek segíthetnek a diagnózis felállításában:
- jellemző a koragyermekkori kezdet (1.5 éves kor körül, illetve után)
- fejlődési elmaradás a kölcsönösséget is igénylő kommunikációs elemekben (szemkontaktus tartása, közös érzelmek megélése)
- beszédfejlődésbeli elmaradás
- súlyos problémák a környezet megváltozásához való alkalmazkodás terén (rugalmasság)
A szülők, a bölcsődei-óvodai gondozó személyzet, a gyermekorvos-védőnő szerepe a korai felismerésben megkérdőjelezhetetlen.

Az autizmus terápiája

Bár az autizmus gyógyíthatatlan elváltozás, a tünetek jelentősen mérsékelhetőek, a képességek javíthatóak. Mindehhez a korai diagnosztikán túl összevont együttműködés kell ez ellátó személyzet -tanulási képesség vizsgáló pszichopedagógus, gyermekpszichiáter, neurológus, gyermekgyógyász, védőnő, gondozók és szülők – részéről.

Az autista beteg gondozása, életvitele

Bár valóban gyógyíthatatlan állapotról van szó, ismertek olyan autisták élettörténetei, ahol a diploma megszerzése, majd később több-kevesebb sikerrel a beilleszkedés is sikerült. Mindez persze nem lehet mindenkinek cél: a spektrum a súlyos, magáról gondoskodni életszükséglet szintjén sem tudótól a minimális támogatást igénylőig tart; a személyre szabott fejlesztés a minél teljesebb értékű, és a környezet számára is a legkisebb terhet jelentő életszínvonal eléréséhez járulhat hozzá.