A delirium tremens előfordulása

Az alkoholbetegek 15%-ában alakul ki.

A delirium tremens tünetei

Az alkohol megvonására jelentkező tünetek, az ivás abbahagyását követően 7-10 óra múlva jelentkeznek: a beteg egyre feszültebb, nyugtalan, izzad, hányingere van, egész testében reszket. A delíriumra jellemző tünetcsoport később, az alkoholfogyasztás abbahagyása után 5-8 nappal alakul ki. Szorongással, végtagremegéssel kezdődik, mely kiterjedhet a fejre, extrém esetben epilepszia-szerű görcsrohammá fokozódhat. Megfigyelhetőek a vegetatív idegrendszer izgalmi tünetei: izzadás, szapora szívverés, emelkedett testhőmérséklet. A folyamat előrehaladtával a beteg gondolkodása zavarodottá válik, érzékcsalódások lépnek fel. Ezek a hallucinációk általában kellemetlen jellegűek, tipikus esetben a beteg bogarakat, patkányokat „lát” az ágyán, a testén, a falon, ezeket szedegeti, söprögeti magáról.

A delirium tremens okai

Kialakulásának háttere nem teljesen tisztázott. Delirium tremens állapotában több központi idegrendszeri biokémiai folyamatot figyeltek meg, melyek összefüggésbe hozhatóak, de a szervezet elektrolit- és folyadék-háztartásának felborulásának is részese lehet a folyamatnak.

A delirium tremens lefolyása

Kezelés nélkül 15-20%-ban halálhoz vezet a keringés összeomlása, vagy egyéb fellépő betegség következtében. Napjainkban – a korai diagnózis és megfelelő kezelés mellett - ez már csak néhány százalék. A delírium lezajlását követően az esetek egy részében átmeneti szellemi hanyatlás vagy Korsakoff-szindróma alakulhat ki. Ezen kívül hónapokig alvászavar, szorongás, depresszió, ingerlékenység, érzelmi labilitás jelentkezhet.

A delirium tremens diagnózisa

A kórelőzmény, a tipikus tünetek és laborvizsgálatok ismeretében a diagnózis felállítható. A laboratóriumi leletek a folyadék- és ion-háztartás egyensúlyának eltolódásait, a máj-, hasnyálmirigy működési zavarát, és egyéb anyagcserezavarokat is mutathatnak.

A delirium tremens terápiája

A delirium tremens kórházi ellátást igénylő életveszélyes állapot. Legfontosabb a vitális tünetek (keringés, légzés) monitorozása, szükséges esetén támogatása, a folyadék- és elektrolit-háztartás helyreállítása megfelelő folyadék, ionok visszapótlásával (infúzió). A központi idegrendszer fokozott ingerlékenységének csökkentésére nyugtatók, az érzékcsalódások, nagyfokú nyugtalanság kezelésére antipszichotikumok adandóak. Epilepsziás rosszullétekben antiepileptikumokat használnak.

Forrás

Tringer László: A pszichiátria tankönyve 1999. Semmelweis Kiadó