2014. július 23. szerda, Lenke napja van
Nyitólap  >  Keresők  >  Betegség- és tünetkereső  >  Betegség adatlap
Továbbküldés
Tartalom címe: Idült hólyaggyulladás

    Idült hólyaggyulladás

    A húgyhólyag idült gyulladása jellemzően más alapbetegségre visszavezethető, gyakori vizelési ingerrel (pollakisuria), fájdalmas vizeletürítéssel (dysuria) járó következményes állapot.

    hólyaggyulladás

    Az idült hólyaggyulladás előfordulása

    Különösen női változókorban, és mindkét nemen 60 év felett. Ezekben az életkorokban az egyének többségénél előfordul hosszabb-rövidebb ideig tartó formában.

    Az idült hólyaggyulladás okai

    1. Nőknél:
      • A mellső hólyagfal süllyedése, húgyhólyagsérv (cystokele)
      • Méhsüllyedés (prolapsus uteri)
      • Változókori hormonhiány (a hólyag hátsó fal, a „trigonum” sorvadása miatt)
      • Hólyagkő
      • Hólyagdaganat

    2. 2. Férfiaknál
      • Hólyagkő
      • Hólyagdaganat
      • A prosztata jóindulatú megnagyobbodása (benignus prosztata hiperplázia, BPH)
      • Prosztatarák


    3. Valamennyi okra jellemző, hogy a vizeletürítést megnehezíti, ezáltal a hólyag kiürítése nem tökéletes, a vizelet pang, befertőződik.

    4. Az idült hólyaggyulladás tünetei

    5. Az idült hólyaggyulladás legfontosabb tünete a nehéz és fájdalmas vizeletürítés (dysuria) és gyakori vizelési inger (pollakisuria). A vizeletürítés jellemzően a vizelés végén okoz égő-görcsös fájdalmat. Az idült hólyaggyulladás által okozott tünetegyüttest az orvosi szakirodalom LUTS (lower urogenital tract syndrome) néven említi. Hőemelkedés, láz, deréktáji fájdalom már veseszövődmények megjelenésére utal).

    6. Az idült hólyaggyulladás lefolyása

    7. Az idült hólyaggyulladás lefolyása az alapbetegségtől és a szövődményektől függ. A legfontosabb szövődménye a vesemedence gyulladása, mely idültté válva krónikus magas vérnyomás, állandó gennyvizelés és fokozódó veseelégtelenség okozója lehet.
    8. Nagy mennyiségű vér megjelenése elsősorban tbc-re, daganatra, ritkábban húgysavkőre utal.

    9. Az idült hólyaggyulladás diagnózisa

    10. A diagnózis célja elsődlegesen az alapbetegség kimutatása. Ehhez az alábbi vizsgálatok elvégzésére lehet szükség:
    11. Hólyagtükrözés: elsősorban a hólyagkő, hólyagdaganatok kimutatására
    12. Nőknél rutin nőgyógyászati vizsgálat a hólyagsérv kizárására
    13. Férfiaknál urológiai vizsgálat a hólyagkő, ill. prosztatabetegségek azonosítására
    14. A vesék állapotának megítélésére kontrasztanyaggal végzett röntgenvizsgálat (intravénás urográfia, retrográd pyelográfia), CT, MRI, vese ultrahang vizsgálat.
    15. A gyulladást közvetlenül kiváltó kórokozó azonosítására ún. középsugaras vizeletből bakteriológiai tenyésztés. Vizelet mintavételre olykor katéteres beavatkozásra is szükség lehet.

    16. Az idült hólyaggyulladás terápiája

    17. A terápia elsődleges célja az alapbetegség gyógyítása. Ez minden esetben a diagnózis függvénye. A hólyagsérv és a különböző daganatok, olykor a prosztata betegségei is műtéti kezelést indokolnak.

    18. Daganatos betegség esetén mindenkor az illetékes szakmai kollégium kezelési sémáját kell követni.

    19. Az alapbetegség kezelésével párhuzamosan a bakteriológiai tenyésztés alapján célzott antibiotikus kezelést végzünk.

    20. Az idült hólyaggyulladás gondozása, életvitel

    21. Idült gyulladás esetén rendszeres bakteriológiai tenyésztés javasolt elsősorban a vesék védelme érdekében. Az idült vesemedence-gyulladás által okozott magas vérnyomás belgyógyászati-kardiológiai gondozást is igényel.

    22. Egyéb tudnivalók az idült hólyaggyulladásról

    23. Az idült hólyaggyulladást kiváltó betegségek az életkor előrehaladtával előbb-utóbb megjelennek. A vesék védelme érdekében, továbbá a háttérben gyakorta meghúzódó daganat kizárása végett a kezelést halogatni nem szabad.
    Szerző: Dr. Elek Csaba
    Megjelent: 2010. június 11.
    Legutóbb frissítve: 2014. március 20.
    Hirdetés

    Űzd el a leégést!

    A nyár egyet jelent a napozással, a felhőtlen sütkérezéssel. Sokan, már az évszak elején szeretnének szép barna bőrszínt maguknak, ezért, a gyorsabb barnulás reményében inkább mellőzik a fényvédő krémek használatát, vagy a veszélyesebb időszakban is bátran kifekszenek a napra. Ennek következménye a napozást követő órákban tapasztalható, kellemetlen égő érzéssel és bőrpírral járó leégés, amelynek káros hatásai akár évekkel később is jelentkezhetnek.