Előfordul, hogy a beteg mindennapjait a kényszerbetegség teljesen kitölti, meggátolja életének megszokott vitelében. A kényszerbetegség előfordulási gyakoriságát sokáig alulbecsülték, mivel sok beteg nem fordul orvoshoz, tüneteiket többnyire igyekeznek eltitkolni, vagy pedig betegségükről nem születik megfelelő diagnózis.
A kényszerbetegség előfordulása
A betegség leggyakrabban serdülőkorban kezdődik. Szintén gyakori, hogy az első szülést követő időszakban alakul ki kényszerbetegség.
A kényszerbetegség az USA-ban a lakosság mintegy 2,3%-ánál alakul ki. Hazánkban végzett vizsgálatok során hasonló (2,8%-os) előfordulási gyakoriságot találtak.
A kényszerbetegség okai
A kényszerbetegség kialakulásában más pszichiátriai betegségekhez hasonlóan neurobiológiai és pszichológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak, hátterében egy bizonyos okot nem sikerült leírni.
Genetikai kutatások alapján családi halmozódást mutatható ki. A kényszerbetegek elsőfokú rokonai között 20%-ban fordul elő kényszerbetegség vagy kényszeres tünetek, mely a genetikai tényezők szerepére hívja fel a figyelmet. A betegség neuroanatómiai alapjai is kimutathatóak, kutatások az elülső (frontális) és a mélyebb agyi területek közötti kommunikáció eltérését írták le. Az ingerület-átvivő anyagok közül a szerotonin szerepét lehet kiemelni, de egyéb rendszerek eltérése is kimutatható (dopamin, hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely).
Pszichoanalitikus megközelítés szerint a kényszeres tünetek kialakulásában a kora gyermekkori lelki traumáknak van szerepe, melyek a szobatisztaság kialakulásának idején érik a beteget. A tanuláselmélet szerint a kényszeres tünetek a szorongásra adott kóros válaszok; aktív elkerülő viselkedés alakul ki, mely rögzül, és egyre fokozódhat.
A kényszerbetegség tünetei
A kényszerbetegség fő tünetei a visszatérő, irreális, szorongást okozó kényszergondolatok, és a szorongás mérséklése miatt végzett ismétlődő, rituálészerű kényszercselekvések. A beteg tudja, hogy tünetei kórosak, azonban nem tud rajtuk változtatni. Kényszereit gyakran eltitkolja, küzd ellenük, azonban ez időnként nagyon nehéz lehet. Például a tisztasággal kapcsolatos kényszergondolatok fellépése során a beteg azon aggódik, hogy a környezetben lévő kórokozók őt beszennyezhetik.
A kényszergondolatokat olyan rossz érzések kísérik, mint a félelem, az undor. Efféle kényszergondolatokhoz társulhat kézmosás, mint kényszercselekvés. A kényszercselekvések a kényszergondolatok okozta rossz érzéseket hivatottak elűzni.
A kényszerbetegség lefolyása
A kényszerbetegség tünetei leggyakrabban serdülőkorban, vagy fiatal felnőttkorban lépnek fel, de gyermekkorban is előfordulhat. A kényszerbetegségben szenvedő felnőttek egy részében bizonyos tünetek már gyermekkorban is fennálltak.
Hosszú ideig, évekig, vagy évtizedekig tart, kezelés nélkül az egyén életterét jelentősen beszűkíti, előfordul, hogy a mindennapi életvitelt ellehetetlenítik a kényszeres tünetek. Napjainkban korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás módszerek alkalmazásával a betegek 60-80%-ánál jelentős javulást vagy gyógyulást lehet elérni.
A kényszerbetegség terápiája
Az OCD terápiájában gyógyszeres és pszichoterápiás kezelési módszereknek egyaránt helyük van.
Gyógyszerek közül a szelektív szerotonin újrafelvételt gátló (SSRI) hangulatjavító gyógyszereket lehet alkalmazni a kényszerbetegség kezelésében. Hatásuk 2-3 hét elteltével kezd kialakulni, és a tünetek lassú javulását eredményezik. A gyógyszert hosszan, esetenként élethosszig kell szedni, elhagyásával a kényszeres tünetek visszatérhetnek.
Pszichoterápiás módszerek közül a viselkedésterápia a tünetet helyezi középpontba, annak elmulasztására fókuszál. A beteg a kényszeres helyzetnek való kitettség után a kényszercselekedetet bizonyos ideig nem végezheti el (pl.: kilincs megfogása után nem moshat kezet), vagy pedig a kényszeres rituálét lehet tovább bonyolíttatni (pl.: ellenőrzés 10 helyett 50-szer), ezáltal a kényszercselekvések értelmüket vesztik.
A gyógyszeres és viselkedésterápiás módszerek kombinálása a gyakorlatban a külön-külön való alkalmazásnál jobb terápiás kimenetelt eredményez. Terápia-rezisztens esetekben, mikor a betegek súlyos és reménytelen helyzetben vannak, egész napjukat kényszereik töltik ki, melyek nemcsak nekik, de hozzátartozóiknak is jelentős szenvedést okoznak, bizonyos idegsebészeti beavatkozások is szóba jönnek.
Egyéb tudnivalók a kényszerbetegségről
Komorbiditás: a kényszerbetegséghez az esetek egyharmadában társul depresszió. Gyakran állnak fenn egyidejűleg szorongásos kórképek (pánikbetegség, fóbiák), és táplálkozási zavarok (anorexia nervosa, bulimia nervosa). A betegség kimenetelét a kísérő betegségek fennállása rontja.
Forrás:
Németh, A., Prezenszki, Zs.(2001): A kényszerbetegség modern szemlélete. Hippokratész III(6):393-395
Tringer: A pszichiátria tankönyve, 2005, Semmelweis Kiadó
American Psychiatric Association: A DSM-IV-TR diagnosztikai kritériumai, 2004, Animula Kiadó
