A mellhártyagyulladás előfordulása
Bármely életkorban előfordulhat fertőzéses eredetű mellhártyagyulladás.
A mellhártyagyulladás okai
A mellhártyagyulladás tünetei
A mellhártyagyulladás jellegzetes tünete a hirtelen fellépő mellkasi, szúró jellegű, változó mértékű fájdalom, mely a hasba, a karokba, vagy a vállba sugározhat. Mellhártyagyulladás esetén jellemző tünet a magas láz, az elesettség, étvágytalanság, a nehézlégzés és rossz az általános állapot. A betegek légzése általában gyors, kapkodó, felületes. A gyulladt mellkasfél mozgása a fájdalom miatt korlátozott lehet.
A mellhártyagyulladás lefolyása
A mellhártyagyulladás lefolyása az enyhétől a halálos kimenetelig változhat. A vírusos eredetű mellhártyagyulladás többnyire spontán gyógyul. A gennyes tüdőgyulladással szövődőtt mellhártyagyulladás életveszélyes lehet. A kóros mellkasi folyadékgyűlem miatt légzési elégtelenség alakulhat ki, mely intenzív terápiát is igényelhet. A kórlefolyás ezekben az esetekben a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás függvénye.
A mellhártyagyulladás diagnózisa
A mellhártyagyulladás oldalán fonendoszkóppal csökkent légzési hangok hallhatóak. Pleurális dörzszörejek (recsegő, csikorgó, hóropogásszerű dörzsölő hangok) belégzéskor és kilégzéskor egyaránt előfordulhatnak A gyulladás, és a folyadék következtében mellhártyalemezek feletti részen kopogtatva tompulatot találunk. A diagnózis megállapításához a mellkasröntgen elkészítése is hozzátartozik, melyen az alapbetegség (tüdőgyulladás, tályog, hörgőrák) jeleit és a mellüregi folyadékot is észlelhetjük . A kórismézéshez hasznos adalékokkal szolgálhat az EKG is, különösen akkor, ha szívinfarktus, tüdőembólia vagy pericarditis gyanúja merül fel. Mellkasi ultrahang vizsgálattal a mellhártyák közötti folyadék mennyiségét is meghatározhatjuk. A mellhártyalemezek között felszaporodó, és mellkas csapolása során lebocsátott folyadék mikrobiológiai vizsgálata az eredet feltárásában segíthet.
A mellhártyagyulladás terápiája
A mellhártyagyulladás kezelése két alapvető célt szolgál: a mellkasi fájdalom enyhítését és az alapbetegség gyógyítását. Az elsőként választott fájdalomcsillapító gyakran a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID). A szteroidok alkalmazásáról-gyulladáscsökkentés és összenövések gátlása céljából – a szakirodalmi adatok nem foglalnak egységesen állást. A gyanított kórokozó alapján, tapasztalati úton antimikrobás vagy parazitaellenes szert adagolnak.
Nagymennyiségű folyadékgyűlem esetén annak lebocsátása, egyszeri pungálással, vagy tartós szívással szükséges lehet.
A mellhártyagyulladás megelőzése
A baktériumok okozta tüdőgyulladások közül a Streptococcus pneumoniae és Haemophilus influenzae fertőzés ellen aktív védőoltás adható, mely révén a súlyos másodlagos gennyes mellhártyagyulladás egy része is megelőzhető. Vírusok okozta mellhártya gyulladások közül az influenza ellen adható védőoltás.
Gondozás, életvitel mellhártyagyulladás után
Mellhártyagyulladást követően fontos a légzőtorna. Az alapbetegség nélküli esetek kis összenövésekkel, de maradéktalanul gyógyulnak.
Egyéb tudnivalók a mellhártyagyulladásról
Gümőkóros mellhártyagyulladás az elsődleges tuberculosis fertőzés szövődményeként jelentkező mellhártyagyulladás, amely folyadékgyülem kialakulásával is jár a mellüregben. Ez a folyadék a minőségét tekintve a vérplazmához hasonlít. A mellhártya tbc-s megbetegedése mindig az első fertőződés időszakában jelentkezik, és mindig találunk mellette egyéb szervi tuberkulózisos megbetegedést, leggyakrabban tüdő tuberculosist.
