Oszteoszarkóma

Címkék: oszteoszarkóma, csontdaganat, combcsont, sípcsont, fájdalom, duzzanat, csonthártya

Az oszteoszarkóma a leggyakoribb rosszindulatú csontdaganat. 20 éves kor alatt jelentkezik. Minden csontban kialakulhat, de leggyakoribb a térdtájékon való előfordulása, vagyis a combcsont alsó, és a sípcsont felső része érintett. Általában a csontok belsejéből, vagyis centrálisan indulnak ki. Ritkábban csonthártyából, vagy a csontfelszínről.

Az oszteoszarkóma tünetei

Centrális oszteoszarkóma esetében kezdetben a tünetek jellegtelenek: Az időszakonként fellépő fájdalom lassan állandósul és fokozódik. A csont felett duzzanat jelenik meg, mely gyorsan növekszik. Felette a bőr melegebb tapintatú. A csonthártyából, vagy a csontfelszínről kiinduló oszteoszarkóma lassan, évek alatt kialakuló duzzanattal, nyomásérzékenységgel jár.

Az oszteoszarkóma diagnózisa

A diagnózishoz röntgen, CT és/vagy MR vizsgálat szükséges. Centrális oszteoszarkóma: A röntgenképen a daganat szabálytalan, a csontból a lágyrészekbe való terjedése látható. A csontban az ép és a kóros határ elmosódott, úgynevezett molyrágás-szerű. Az ízületbe a daganat ritkán tör be. Csonthártyából kiinduló oszteoszarkóma a csontot körülfogja, a csontvelő általában hosszabb ideig érintetlen. A csontfelszínről kiinduló oszteoszarkóma hasonló képet ad: a lágyrészekben a csont körül növekszik. A lágyrészek (izom, inak, zsírszövet) érintettségének megítélésére a CT és MR vizsgálat alkalmas, röntgenfelvétel ezekről nem ad információt.

Az oszteoszarkóma kezelése

A centrális, vagyis a csont belsejéből kiinduló oszteoszarkóma nem érzékeny a sugárkezelésre, így a terápia a műtéti eltávolításból, és a műtét előtti és utáni kemoterápiás kezelésből áll. A műtét előtt kombinált kemoterápiás kezelésben kell a beteget részesíteni közel háromnegyed éven át. Ez részben jelentősen javítja a túlélési arányt, részben a tumor méretét megkisebbíti, megkönnyítve a sebészi beavatkozást. A műtéti eljárások fejlődésének köszönhetően ma már általában nem kell eltávolítani az érintett alsó vagy felső végtagot, míg a múltban gyakran kellett amputálni. A csontfelszínről kiinduló oszteoszarkóma nem érzékeny sem a sugárkezelésre sem a kemoterápiára sem, így elsődleges kezelése a sebészi eltávolítás.

Az oszteoszarkóma kimenetele

A centrális oszteoszarkóma esetében a betegek 75%-a éri meg az ötödik évet a diagnózis felállítása után. A csonthártyából kiinduló oszteoszarkóma nagyon rosszindulatú, prognózisa rosszabb a centrális típusénál. A csontfelszínről kiinduló oszteoszarkóma lassan nő, relatíve jobb prognózist mutat.