Szerelmükről és egy hozzá nagyon hasonló személyről mutattak képeket a tesztben az önkénteseknek. Kedvesük fotóját látva a szerelmesek agyának azon részeiben jelentkezett aktivitás, amelyek a motivációval és a jutalmazással vannak kapcsolatban.

"Az intenzív, szenvedélyes szerelem ugyanazt a rendszert használja az agyban, amely akkor aktiválódik, amikor valaki drogfüggővé válik" - magyarázta a LiveScience című ismeretterjesztő portálnak (www.livescience.com) Arthur Aron pszichológus, a New York-i Állami Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője. Más szavakkal: függővé válunk szerelmünktől.

Szakértők szerint a romantikus szerelem a legerőteljesebb érzés, amelyet valaki birtokolhat. Az emberi agy arra van huzalozva, hogy társat keressen magának, ezért erősen motiváltak vagyunk abban, hogy megnyerjük a kiszemelt személyt párunknak. Időnként a szélsőségektől sem riadunk vissza, csak hogy figyelmét és vonzalmát megszerezzük.

"Boldog lehet valaki, amikor szerelmes, de szoronghat is. A másik személy egy célt testesít meg az illető életében" - idézte fel Lucy Brown, a New York-i Albert Einstein Orvosi Egyetem kutatója, Aron társszerzője. Mint hangsúlyozta, az agy jutalomközpontja alapvetően fontos a túléléshez, hiszen segít annak felismerésében, mikor jó nekünk valami. Az a hajtóerő, hogy jól érezzük magunkat szerelmünk közelében, akár erősebb is lehet, mint a szexuális hajtóerő - tette hozzá Brown.

Amikor elnyerjük a vágyott személy szerelmét, halványulhat a szerelem intenzitása, ám Aron szerint ez nem törvényszerű. Egy másik tanulmányában olyan férfiak és nők agyát vizsgálta MRI-vel, akik átlagosan már 21 éve házasok voltak, és úgy találta, hogy még mindig jelentkezett a szerelemre jellemző intenzív agyi aktivitás.

A tartósan szerelmes önkéntesek mindegyikének agyában aktiválódtak azok a területek, amelyek a friss szerelmeseknél, de más területek is, így a kötődéshez és a jutalommal való megelégedettséghez kapcsolható területek.

"A legtöbb embernél a szokványos minta az, hogy a szenvedélyes szerelem intenzitása csökken, de növekszik a kötődés erőssége" - mondta Aron. Ez a kötődés teszi lehetővé, hogy a párok együtt maradhassanak, gyerekeket vállaljanak, akiket fel is nevelnek.

"A legtöbb emlős nem neveli közösen a gyerekeit, de az ember igen" - hangsúlyozta Aron, hozzátéve, hogy a tartósan fennmaradó szerelem már nem jelent olyan kínzó vágyat, mint a kezdődő.