Beelmann professzor mindezt teljesen normális jelenségnek tartja mindaddig, míg a hasonlóhoz való vonzódás nem fordul át a mástól való idegenkedésbe, netán a másik kirekesztésébe, azaz diszkriminációba. Hogy mindezt megelőzzék, a professzor és csapata – köztük dr. Tobias Raabe, a Jénai Egyetem munkatársa - egy gyermekek számára készített megelőző programot állított össze, amely az előítéletek leküzdésében és másság iránti tolerancia kialakításában segít.

Az általuk kidolgozott tudományos értekezéséből az is kiderül, hogy az emberben élő előítéletek legmagasabb fokra öt és hét éves kor között érnek el, amikor is elkezdünk alkalmazkodni környezetünk – így elsősorban a szüleink – társadalmi kategóriáihoz, majd kialakítjuk saját társadalmi identitásunkat, végül pedig a bevett sztereotípiák segítségével megtanuljuk megkülönböztetni magunkat a tőlünk eltérőektől.

Az eddigi vizsgálatok azt mutatták, hogy az általános iskola kezdete azért is kritikus korszak a gyerekek életében, mert sokan ekkor találkoznak először más társadalmi csoportból vagy más nemzetiségből való gyerekkel, ha nem is feltétlenül az életben, de könyveken, történeteken keresztül mindenképp. Épp ezért a szakemberek szerint ez a kor a legideálisabb arra, hogy az előítéletek elleni küzdelmet megkezdjék a gyerekek között.A pszichológusok azt is megfigyelték, hogy a kisebbség körében máshogy alakulnak az előítéletek, ők ugyanis kezdetben inkább pozitívan tekintenek a többség felé, ami az után vált át negatív előítéletbe, hogy saját magukkal szemben megtapasztalják a diszkriminációt.

A szakemberek szerint a toleranciaszint mértékének javítására a leghatékonyabb módszer az, ha valaki a lehető legtöbbféle társadalmi csoportba tartozó emberrel kerül kapcsolatba, hiszen minél többféle embert ismer meg valaki, annál kevesebb előítélet épül ki benne.