A legjobb felhasználói élmény nyújtása érdekében weboldalunkon cookie-kat használunk.

ELFOGADOM
Hirdetés

Pánikzavar, pánikbetegség tünetei és kezelése

#pánikbetegség #pszichés betegségek
2016.03.19. Módosítva: 2016.03.19.

A pánikbetegség a szorongásos megbetegedések egy formája, mely a népesség mintegy 2-5%-át érinti. A pánikrohamok tulajdonképpen hirtelen kialakuló, erős aggodalommal, szorongással kísért állapotok, melyek hátterében szervi ok nem igazolható.

Hirdetés

A pánikbetegségek, pánikrohamok típusai

A pánikrohamok osztályozhatóak aszerint, hogy a roham milyen szituációban jelentkezik. Eszerint megkülönböztethetünk:

A) spontán fellépő pánikrohamot, mikor a rohamot nem szituatív vagy környezeti körülmények váltják ki,

B) szituációhoz kötött pánikrohamot, mikor a roham csak bizonyos valós vagy elképzelt helyzetekben jelentkezik, pl. valamely szűk helyre való bezártság esetén, illetve

C) bizonyos helyzetek által növelt valószínűséggel előforduló rohamokat, amelyek az adott helyzetben nagyobb valószínűséggel fordulnak elő, de előfordulásuk nem biztos, vagy esetleg késleltetett. A pánikzavar diagnózisának felállításához visszatérő, váratlan pánikrohamok előfordulása szükséges.

Pánikbetegségről beszélünk, amennyiben a fentebb leírt pánikrohamok ismétlődnek, és a betegnek életviteli nehézséget okoznak.

A pánikrohamok hatására megjelenhet a magától a rohamtól, és a vele járó, ismeretlen testi tünetektől való félelem. A betegek nem tudják megjósolni, hogy a pánikroham mikor és hol fog fellépni, és az egyes epizódok között a következő pánikrohamtól való fokozott szorongás jellemzi őket. A rohamok bármikor, akár alvás közben is megjelenthetnek. Hosszuk általában rövidebb, mint 10 perc, azonban egyes tünetek hosszabb ideig is fennállhatnak.

A pánikbetegségben szenvedő betegek életminőségét a betegség jelentősen rontja. Az esetek nagy részében a pánikzavar különböző elkerülő viselkedésformákkal társul, melyek enyhébb, vagy súlyosabb agorafóbia (=nyílt terektől való félelem) egyidejű fennállásához vezethetnek, azaz a beteg nem meri egyedül elhagyni otthonát, nem képes tömegközlekedési eszközre szállni, liftbe belépni, stb., de a pánikbetegség agorafóbia nélkül is előfordulhat.

Fontos, hogy mielőbb, még az elkerülő magatartásformák megjelenése előtt segítséget keressenek. A pánikbetegség agorafóbiával szövődik leggyakrabban, azaz a pánikbetegek élete olyan mértékben korlátozódik, hogy mindennapi teendőiket a fellépő, pánikrohamtól való félelem miatt nem, vagy csak olyan személy kíséretében tudják ellátni, akiben megbíznak.

A pánikzavar gyakran szövődik depresszióval, a betegek nem hisznek gyógyulásukban, alvásuk romlik, negatív gondolatokon tépelődnek, a halálfélelem ellenére öngyilkossági gondolatok is megjelenthetnek.

A pánikbetegség az egyik legjobban kezelhető szorongásos megbetegedés, azonban megfelelő terápiás segítség nélkül akár évekig is fennállhat, egyre súlyosbodó formát öltve. A betegség terápiájában a nyugtató és hangulatjavító gyógyszeres kezelés mellett kiemelten fontos a pszichoterápia.

A pánikbetegség előfordulása

A világon mindenütt a nők 5%-a, a férfiak 2%-a pánikbeteg, azaz a pánikzavar kb. kétszer gyakrabban érinti a nőket, mint a férfiakat. Gyakori a késői serdülőkori, fiatal felnőttkori kezdet, de pánikrohamok talaján nem minden esetben alakul ki pánikzavar. Pánikbetegség családon belüli előfordulása a pánik kialakulásának esélyét jelentősen növeli. Az ismert és kezelt betegek aránya valószínűleg a pánikbetegségben szenvedők számának csak a töredéke. Ennek hátterében állhat egyrészt, hogy a betegek kezelése gyakran nem a pszichiátriai, pszichológiai ellátórendszerben történik. A mögöttes szervi (pl.: kardiológiai, gyomor-bélrendszeri) elváltozást keresve a lelki tényezők feltárása és kezelése háttérbe szorulhat.

A pánikbetegség okai

A pánikzavar kialakulásának magyarázatára a különböző iskolák eltérő elméletekkel rendelkeznek. A biológiai elméletek a pánikzavar hátterében genetikai meghatározottság talaján kialakuló biokémiai eltérések meglétét feltételezik. A pánikzavar egyes családokban gyakoribb, mely az öröklődés szerepét hangsúlyozza, azonban sokaknál negatív családi kórtörténet mellett alakul ki a pánikbetegség, ami alapján külső kiváltó tényezők oki szerepe is felmerül. Az első roham kialakulásában nagy szerepe lehet a testi betegségeknek, a stresszel teli életeseményeknek.

Az utóbbi évek irodalmában egyre nagyobb szerephez jutnak azonban a pszichológiai magyarázatok, melyek azonban szintén fontosnak tartják az élettani sérülékenységet a pánikrohamok keletkezésében Egyesek a pánikroham kialakulásában a CO2-szabályozás zavarát tartják elsődlegesnek. Egy másik elmélet szerint a szervezet veszélyes helyzetekre kialakított "riasztórendszere" aktiválódik szükségtelenül, akkor is, ha nincs vészhelyzet. Az aktiválódás pontos oka tisztázatlan. Mások szerint a pánikrohamok keletkezésében a "normál" testi tünetektől való ijedtség, azok katasztrófa-előjelként való értékelése állhat, kialakítva így egy ördögi kört, hiszen a fokozott szorongás, félelem a tüneteket (pl.: szívdobogás-érzés, fulladás-érzés) rontja.

A pánikbetegség tünetei

A pánikrohamok leggyakoribb tünetei: hirtelen jelentkező heves szívdobogás-érzés, szapora szívverés, izzadás, remegés vagy reszketés, fulladás- vagy légszomj-érzés, fuldoklás (torokgombóc-érzés), mellkasi fájdalom, hányinger vagy hasi kellemetlenség-érzés, szédülés, bizonytalanság, vagy ájulásérzés, a realitás elvesztésének érzése, vagy olyan érzés, mintha elvált, elszakadt volna a testétől, illetve a megőrüléstől vagy az önkontroll elvesztésétől való félelem, valamint halálfélelem, zsibbadás, érzéketlenség, vagy bizsergés, hidegrázás vagy kipirulás.

Az agorafóbiával szövődött pánikzavar jellemzője, hogy a beteg olyan helyeken, vagy helyzetekben félelmet érez, ahonnan nehéz elmenekülni, vagy nincs kéznél azonnali segítség. Tipikusan nehézséget okoz: elmenni otthonról, tömegben lenni, sorban állni, hídon lenni, járművel utazni. A félelemérzet miatt a beteg a nehézséget okozó helyzetet, ahol pánikroham potenciálisan előfordulhat, kerüli, vagy pedig csak megbízható társ segítségével viseli el.

A pánikbetegség diagnózisa

A betegség diagnózisa a DSM-IV-TR diagnosztikai kritériumokon alapul. A diagnózis felállításához a fentebb felsorolt tünetek közül legalább néggyel jellemezhető, visszatérő, váratlan pánikrohamok jelenléte, illetve a rohamok között újabb rohamoktól való tartós aggódás, félelem fennállása szükséges. Mivel a pánikroham tünetei több testi vagy más lelki betegség tüneteit utánozhatják, kiemelten fontos, hogy a tünetek hátterében esetlegesen felmerülő testi betegségeket a diagnózis felállítása előtt kizárják. Amennyiben nem sikerül szervi okot igazolni a tünetek hátterében, úgy a pánikbetegség pszichiátriai kezelése elkezdődhet.

A pánikbetegség terápiája

A pánikzavar terápiája más pszichiátriai betegségekéhez hasonlóan összetett. A betegség gyógyszeres kezelésben a különböző hatásmechanizmusú antidepresszív szereknek (triciklikus szerek, vagy SSRI hangulatjavítók), illetve a szorongásoldó gyógyszereknek (benzodiazepinek, buspiron) van szerepük. A pánikzavar fizikális tüneteinek (szapora pulzus, szívdobogás-érzés) kezelésére béta-blokkolót is gyakran alkalmaznak, ez azonban csak a testi tüneteket javítását szolgálja.

A pánikzavar kezelésében kiemelkedően fontos a pszichoterápiás kezelés. Kutatások szerint a pánikzavar terápiájában a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia együttes alkalmazása különösen hatékony. A különböző terápiás módszerek közül kiemelhető a kognitív viselkedésterápia, mely bizonyítottan hatékony a pánikzavar kezelésében. A kognitív és a viselkedésterápiák szintén jól alkalmazhatóak.

Önsegítő vagy támogató csoportok látogatása is hasznos lehet, azonban a szakmai kezelést nem helyettesíthetik. Különböző stresszkezelő technikák elsajátítása szintén pozitív irányba befolyásolhatja a terápiát. A koffein, valamint az alkoholfogyasztás ronthatják a tüneteket, így a szorongást fogyasztásuk csökkentése is mérsékelheti.

A pánikbetegség lefolyása

Pszichoterápia és gyógyszeres kezelés kombinációjával a betegség jól kezelhető, a pánikrohamok előfordulása ritkul, vagy megszűnik. Egyes adatok szerint a pánikbetegek 70-90%-ánál érhető el jelentős tünetcsökkenés.

Egyéb tudnivalók a pánikbetegségről

Komorbiditás: a betegség gyakran szövődik más pszichiátriai megbetegedéssel, mint a depresszió, illetve a drog- vagy alkoholfüggőség. A depresszió legfontosabb tünetei a levert hangulat, az érdeklődés csökkenése, jelentős súlyváltozás, alvászavar, fáradtság, értéktelenség-érzés vagy bűntudat, koncentrációzavar, a halál gondolatával való gyakori foglalkozás. Az egyidejűleg fennálló depresszió külön antidepresszív kezelést igényel.

Forrás:

American Psychiatric Association (2004): A DSM-IV-TR diagnosztikai kritériumai, Animula Kiadó

Ágoston, G.(1996): A pánikbetegség. Háziorvos-Továbbképző Szemle.1: 89-92

Fóris,N., Kopp, M. (1997): A pánik szindróma kognitív-viselkedésterápiája. Psychiatria Hungarica. 12(3):387-395

Gábor, S. P. (2001): A pánikbetegség. Hippokratész III(6):391-393

Tringer (2005): A pszichiátria tankönyve, Semmelweis Kiadó

http://www.nimh.nih.gov

http://panicdisorder.about.com/

http://www.medicinenet.com

Forrás: EgészségKalauz
Hirdetés

FONTOS AZ EGÉSZSÉGEM

SZERETNÉK HÍREKET, TIPPEKET KAPNI!
CAPTCHA

Twoje dane osobowe służyć będą jedynie umożliwieniu kontaktu z ekspertem. Grupa Onet.pl S.A. nie przetwarza tych danych w żaden inny sposób i niezwłocznie po przesłaniu pytania do eksperta usuwa lub anonimizuje Twoje dane. Przekazanie pytania ekspertowi odbywa się przy zachowaniu zabezpieczeń wymaganych przez ustawę o ochronie danych osobowych. Przypominamy również, iż udzielona porada nie zastąpi bezpośredniej konsultacji z lekarzem lub innym odpowiednim specjalistą, w trakcie której analizowana jest dokumentacja lekarska i przeprowadzane badanie lekarskie.