Az oszteoporózis (porózus csontok) a csontok elvékonyodásával, állományvesztésével járó folyamat. Az életkor előrehaladtával a csontok denzitásának (BMD) értéke csökken, és növekszik csonttörések kockázata. A csont-denzitást egy speciális röntgenvizsgálattal, az ún. DEXA eljárással vizsgálják az orvosi gyakorlatban.
A csont élő szövet, fehérjékből és ásványi anyagokból áll, mely utóbbiak közül a kalcium és a foszfor a legfontosabb. A szervezetben a csontozat, a csontállomány folyamatosan megújul, így tartja meg erejét, tömegét. Csontritkulás kialakulásakor gyorsabb a lebontó folyamat, mint a csontépítés, a szervezet gyorsabban vonja el a csontoktól a kalciumot, mint ahogyan (a táplálkozással) az visszapótolható. Bár a csontok külső mérete megmarad, belső állományuk elvékonyodik, szerkezetük fellazul.
A csontritkulás „néma betegség”, nincsenek tünetei, és fájdalommal sem jár – addig, amíg nem történik egy csonttörés. A törések leggyakrabban a gerinc, a csukló és a csípő területét érintik. A csípőtáji törések drámai hatásúak lehetnek a későbbi, felépülés utáni életvitelre. Csípőtáji, vagy combnyaktörés után a betegek mintegy fele igényel későbbi gondozást, ellátást, és már nem tud száz százalékosan visszatérni korábbi életmódjához, esetleg munkájához.
Hogyan előzhetjük meg a csonttörést?
Ha tudott, hogy fennáll a csontritkulás kockázata, csökkentenünk kell az elesés veszélyét. Beszéljük meg az orvossal, gyógyszerésszel, mely gyógyszereink okozhatnak (mellékhatásként) magas vérnyomást, szédülést. Végeztessünk szemészeti vizsgálatot is, ne az legyen az elesés oka, hogy valamit nem vettünk észre az úton, a lakásunkban stb. Ha valaki egyedül él, akár egy nyakba akasztott csipogó is segítség lehet, egy elesést követően.
Néhány tanács az elesés veszélyének csökkentésére:
- Ne hordjunk magassarkú, magasított talpú cipőt;
- Végezzünk csonttömeg-megtartó gyakorlatokat az izomerő és egyensúly megtartására;
- Használjunk járáshoz, sétához botot, ha félünk az eleséstől;
- Menjünk többet a szabadba, a napra (vigyázva a napégésre), mert a D-vitamin a napfényen szintetizálódik a szervezetben, és ez szükséges a kalcium felszívódásához.
Ki az igazán veszélyeztetett?
Az alkohol is káros, toxikus a csontépítő molekulákra, főleg férfiakon. A nagymennyiségű (rendszeres) alkoholfogyasztás növeli a csontritkulás kockázatát. További kockázat a fehér és ázsiai (mongolid) rassz, a női atléták, tornászok, táncosok, főként, ha testalkatuk vékony, és menstruációjuk valamilyen ok miatt megszűnt.
Mi fokozhatja még a csontritkulás kockázatát?
- Az alacsony csontsűrűség (BMD) érték,
- korábbi csonttörés, akár teljesen banális eset is,
- az életkor előrehaladása, idősödés,
- női nem,
- öröklődés, főként a szülők tekintetében, (pl. ismert, hogy valaki idősebb korában alacsonyabb lett, esetleg púpos lett, vagy combnyaktörése volt stb.),
- dohányzás,
- 60 kg alatti testsúly,
- alacsony kalciumtartalmú étrend,
- mozgáshiány,
- fennálló krónikus betegség.
Néhány betegség, vagy egyes gyógyszerek szedése másodlagos csontritkulás kialakulását okozhatja:
- Szteroidok (pl. prednizolon) tartós szedése,
- egyes antiepileptikumok adása,
- pajzsmirigy-túlműködés.
Amit magunk is megtehetünk
A csontritkulás megelőzése céljából addig változtassunk életmódunkon, amíg még fiatalok vagyunk! A csontok növekedése az ifjúkorban, tehát húszas éveink első felében megáll. A kalciumfelvétel azonban állandó, és az egészséges életmód segít a csonttömeg megtartásában. A csontok kalciumvesztése 50 éves kortól válik jelentősebbé, bár a megfelelő mennyiségű kalciumbevitel és a kellő mozgás, fizikai aktivitás még segíthet a csonttömeg-vesztés mérséklésében.
Mindennek támogatására a dohányzást abba kell hagyni, csökkenteni az alkoholfogyasztást, csonttömeg-megtartó gyakorlatokat kell végezni, és ügyelni arra, hogy táplálkozásunkban kellő mennyiségű legyen a napi kalciumbevitel.
Tudjon meg még többet a csontritkulásról, töltse le füzetünket
