Jelenlegi hely

Hirdetés

Nálam így kezdődött a klimax! (Olvasói levél)

Szponzorált tartalom

Született nemrég egy szórakoztató regény a változókorról, MeNŐpauza címmel, és a könyv fiktív főhőse, Niko a mai napig kapja a leveleket klimaxos sorstársnőitől. Íme az egyik tanulságos levélváltás.


Nyugi, a változókor nem ördögtől való!

Kedves Niko!

Negyvennégy éves, elkeseredett óvónőként írok neked. Olvastam a történetedet, és nagy rajongód lettem. Nagyon kemény csajszi vagy, amiken keresztülmentetek a férjeddel, le a kalappal előttetek! 
A MeNŐpauza és MAN♂pauza könyvekben leírtak miatt bízom abban, hogy nekem is tudsz segíteni.

A gondom akkor kezdődött, amikor a menzeszem kimaradozása közben leterített az első hőhullám. Óvodavezetői értekezleten ültem, helyettesítettem a főnöknőmet, amikor egyszer csak nagy forróságot éreztem az egész testemben, az arcom vörösen lángolt és szaporább lett a szívverésem. Gyorsan ittam egy pohár vizet, de félrenyeltem, köhögni kezdtem, és erre rám néztek. Az egyik tankerületi vezetőnő rám nézett, és gúnyosan csak annyit mondott: – Na, kezdődik! A másik rákontrázott: – Évikém, üdv a körben! Visszakérdeztem, de bár ne tettem volna: – Milyen körben? – Hát, a banyakórosok között! – nevettek az idősebb kolléganők.
Gondolhatod, hogy köpni-nyelni nem tudtam, feldühödve kirohantam az értekezletről. 
Azóta sem tudom elfogadni ezt a másállapotot, amit változókornak neveznek. 
Megírnád nekem, mit tehetnék azért, hogy el tudjam fogadni a változást? 
Nagyon várom a válaszodat, amit előre is köszönök, Évi.

Egy édesanya levele, amelyben felkészíti lányát a klimax várható tüneteire - kattintson tovább!


hirdetés

Kedves Évi!

Drága vagy, köszönöm a dicsérő szavaidat! 
Az az igazság, hogy nincs nálam a mindentudás kapujának kulcsa, de sok mindent megtanultam, miközben próbáltam talpra állni. Az átéltek fényében elmondom neked, ha én most kezdeném, mit tennék.
Talán az első az, hogy nem esnék pánikba! A pánik és a kapkodás rossz tanácsadó, mert olyan meggondolatlanságokra sarkall, amit különben – „józanul” – nem vállalnék be. 
Utána végiggondolnám, mi változott, és mi fog, és annak alapján próbálnám magammal elhihetni, hogy én ugyanaz a szerethető és szerető, bátor, önmagáért és a családjáért felelős nő vagyok, mint eddig, csak egy ideig lesznek gyengeségeim, amiket fel fogok vállalni. 
Ha izzadok – hát izzadok! Még egy ok, hogy különleges legyezőt vegyek magamnak. A pasiknak lehet verejtékezni a sok sörtől, mi meg nem izzadhatunk a hormonok tombolásától? Ha nem tudok éjszaka aludni, akkor felkelek, és összeállítom a hétvégi menüt, vagy írok egy verset egy irodalmi pályázatra, vagy csak készítek egy teát, és merengek az életről. Ha minden erőfeszítésem ellenére felszedek pár kilót, ráfogom a nyuszira, és megböködöm a párom sörhasát, amikor élcelődni próbál. Ha elfelejtem, hova tettem a szemüveget, a kulcsot, nem találom a bérletemet, akkor Colombósat játszom, és megkerestetem a gyerekkel! Boldog lesz, hogy játszom vele, és még segíthet is nekem!  
Ha hirtelen felidegesít valami, akkor igenis ordítok! Miért is ne, csak a pasik anyázhatnak meccsnézés közben? Ezt trendin úgy mondják az okosok, hogy „fejben dől el”, és már halál uncsi, hogy a csapból is ez a szlogen folyik, de sajna tényleg így van! Az élet már százszor bebizonyította nekem, le is írtam a MeNŐpauzában. Ha a fejedben rendet teszel, a tested is követni fogja a példát! 

Puszillak, 

Niko


hirdetés