"Találmányunk viselői többet láthatnak a fényes helyeken, mint eddig bármikor, az eddigi napszemüvegekhez képest ugyanis termékünk 10-100-szor jobban szűri a közvetlen fényt. Ahol nincs sugárzás, egyszerű napszemüvegként funkcionál." – mondta el Mullin, aki kutatótársával, Albert Titussal fejlesztette ki a fényérzékelő napszemüveget, amely érzékelőkkel és miniatűr elektronikus részecskékkel azonosítja és blokkolja a sugarakat.

A szemüveg lencséi valójában folyadékkristályos (LCD) panelek, amelyek képesek sötét foltokat létrehozni, ha erős fénnyel találkoznak. A két üveg közötti hídon található mikrokamera képe alapján egy mikrokontroller értékeli a fényerősséget, és ha az meghalad egy előre beállított értéket, akkor arra utasítja az LCD-t, hogy extra árnypixeleket küldjön a lencse meghatározott területére, így a szem előtt egy négy-hat négyzetmilliméteres szürke folt jelenik meg, amely betakarja a legfényesebb pontokat a látótérben.

Ez a pont azután a viselővel vagy a nap járásával együtt mozog, és blokkolja a fényt, a környezetet azonban jól láthatóan hagyja. Az egész folyamat nagyjából 50 milliszekundumig tart.

Noha a napszemüveg még nem került kereskedelmi forgalomba, már jelentős iránta az érdeklődés: a Popular Science című lap júliusi számában már 2011 legérdekesebb tíz találmánya közé sorolta.