E hasábokon már írtunk a "sarkantyú" (exostosis) jelenségéről, és az azzal kapcsolatos tévhitekről is. Sorstársa azzal kezdte levelét, hogy ezt meg kell operáltatni (?!) Nos nem okvetlen - sőt...

A betegség kialakulása a lúdtalpasságra vezethető vissza. Normál esetben a láb boltozat tartásában főleg az izomzatnak van szerepe, a láb szalagok, kötőszövetes lemezek szerepe csekélyebb.

Egyik ilyen elem a sarokcsontról kiinduló és az előlábon végződő erős, kötőszövetes lemez, normál esetben csak minimális terhelést kap.

Mozgáshiány, nem megfelelő cipőviselet miatt a boltozatot tartó izomzat meggyengül, egyre nagyobb terhelés nehezedik a lemezre: az túlfeszül, húzza a sarokcsont csonthártyáját, előbb-utóbb csonthártyagyulladás alakul ki.

A csonthártyagyulladás jelentős fájdalma miatt szokták a betegek orvosukat felkeresni. A steril gyulladás következtében rendszerint az ún. "újcsont-képződés" is megindul.

Hogyan lehet kezelni? A kiinduló ok a lemez túlterhelése, a tehermentesítés rendszerint jó hatású. Ezt felnőttkorban leginkább csak külső eszközzel, lúdtalpbetéttel lehet elérni. A betét a lemezt alulról megtámasztja, csökkenti a túlfeszülést, a csonthártya izgalmát.

Ha ez nem elegendő, jó hatású a terület terápiás röntgenbesugárzása. A csonthártya fáj, hisz egyéb sarokcsontfelvételeken látható a fájdalmatlan sarkantyú.

További lehetőség: a saroktájék helyi injekciózása, és a fizioterápia.
Ha mindez nem vezet célra végső esetben jöhet szóba a műtét, de csak az esetek 50%-ában hatásos.

Ami a lényeges: a csonthártya steril gyulladásának kezelése.

Jó egészséget kívánunk!
üdvözlettel: