Télen – nyáron szmog
A szmoggal telített levegő egészségre káros, mérgező gázokat, folyadékcseppeket, szilárd részecskéket tartalmaz. Belégzése nyálkahártya-irritációt, légzési nehézségeket, tartós légzőszervi megbetegedéseket okozhat. A jelenséget először a múlt század elején Angliában figyelték meg. 1911 telén néhány nap leforgása alatt több, mint ezer ember halt meg a súlyos levegőszennyezés miatt. A szmog, mint kifejezés a „smoke”, azaz füst (szilárd anyagok eloszlatva a gázban), illetve a „fog”, vagyis köd (folyadék eloszlatva a gázban) szavak összevonásából származik.
A szmog kialakulásához több tényező együttes megléte szükséges. A kiindulási alap a levegőbe juttatott szennyező anyagok. Szélcsendes időben a légmozgás ezeket nem képes „kisöpörni” a városból. A természetes tisztulást akadályozhatja az úgynevezett inverziós légréteg kialakulása is: a város feletti meleg légréteg alá hideg levegő nyomul be. Az egyre szennyezettebb, hideg levegő megszorul, nehezen mozdul el a város fölül. Ha az adott település ráadásul dombokkal körbevett medencében fekszik, ahol a légmozgás eleve kisebb mértékű, a szennyező anyagok még inkább feldúsulhatnak a levegőben. Télen és nyáron az eltérő időjárási viszonyok, és más szennyező források dominálása eltérő típusú szmogot eredményez.
A téli szmog
A téli, vagy London-típusú szmog hideg, párás időben nagy légnyomás mellett jellemző. Kialakulásáért az ipari tevékenység és a fűtés tehetők felelőssé. A gázok közül a szén-dioxid, szén-monoxid, kén-dioxid, valamint a szilárd koromszemcsék mennyisége veszélyes mértékben megnövekszik a levegőben. Egészségügyi következményei; asztma, idült hörgőgyulladás, légzési nehézség, legsúlyosabb esetben tüdőödéma.
A nyári szmog
Nyári, vagy más néven Los Angeles-típusú szmog viszont meleg, napsütéses időben, az intenzív közlekedésnek köszönhetően alakul ki. A gépjárművek kipufogógázában található nitrogén-oxidok, szén-monoxid és nem tökéletesen elégett szénhidrogének a napfény UV-sugárzásának jelenlétében fotokémiai reakciókban vesznek részt. Az eredmény többféle nyálkahártya-irritáló, mérgező, vagy rákkeltő vegyület, mint például aldehidek, PAN (peroxiacetil-nitrátok), valamint ózon létrejötte.
Ez utóbbival kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy míg a Föld felett 25-40 km-es magasságban található ózonréteg hasznos, hiszen elnyeli a káros UV-sugarakat, addig a felszín közelében, a troposzférában található ózon bizonyos koncentráció felett veszélyes lehet az élővilágra. Sajnálatos módon, az emberi környezetkárosító tevékenység hatására a magas légkörben található védőfunkciót betöltő ózon mennyisége csökken, viszont a felszín közeli ózon koncentrációja növekszik. Ez fokozott fizikai fáradtságot, nyálkahártya-irritációt (köhögés, a szájban, az orrban, a torokban szárazságérzés, a szem kivörösödése, könnyezés), légzési nehézségeket okoz, a légutakat is károsítja. A városi lakosok közül az ózonszennyezés leginkább a gyermekeket, a dohányosokat, és azokat érinti, akik munkájuk miatt hosszabb időt töltenek a szabadban.
Jellemzője, hogy a levegő szürkés, barnás színűvé válik, a látótávolság csökken. Elég csak nyáron a déli órákban megnéznünk egy nagyváros felett az eget, vagy visszagondolnunk a 2008-as Pekingi Nyári Olimpiára. Itt olyan súlyos volt a szmog,, hogy több ország sportolói fontolóra vették, hogy lemondják szereplésüket. A hatóságok a levegőminőség javítása érdekében az olimpia idejére több üzemet leállítottak, a nyitóünnepség előtt kitiltották a városban közlekedő 3,3 millió gépkocsi közel felét az utakról.
Igen erős nyári szmog képződés jellemzi Athén, Róma, Milánó, illetve Los Angeles városát, ahol a napfényes meleg időjárás mellett, a fent említett domborzati befolyásoló tényező is érvényesül.
Szmogriadó?
Szmogriadó elrendelése akkor szükséges, ha a szennyező anyagok koncentrációja nagy területen huzamosabb ideig meghaladja a törvényben foglalt egészségügyi határértéket. Ekkor a gyárak, üzemek és a közlekedés korlátozásával próbálnak javítani a levegő minőségén. Érdemes ilyenkor zárt térben csukott ablaknál tartózkodni, különösen igaz ez a veszélyeztetett csoportok tagjaira (gyermekek, légzőszervi megbetegedésben szenvedők, idősek), ha mégis elkerülhetetlen, hogy kimenjünk az utcára, tegyünk maszkot, vagy kendőt a szájunk elé. Budapesten július elején a Fővárosi Közgyűlés módosította a szmogriadó tervről szóló rendeletet. Az eddig bevett gyakorlat szerinti páros és páratlan rendszám helyett a gépjárművek környezetvédelmi plakettjének színe dönti el, hogy használhatjuk-e azt a riasztási fokozat alatt.
Porszennyezés
Hazai nagyvárosaink jellemző szennyezője a szálló por. Emlékezzünk vissza, hogy a 2009-es év januárjában már a gépjárműforgalom korlátozása is szükségessé vált a fővárosban, az egészségügyi határértéket tartósan meghaladó szálló por koncentráció miatt. A por a levegőben eloszlatott finomszemcsés szilárd, vagy folyékony részecskék összessége. A porszennyezés tartalmazhat kormot, szerves anyagokat, nehézfémeket, azbesztet. A részecskék mérete mikrométeres tartományba esik (a mikrométer a méter egymilliomod része). Ezen tulajdonságuk határozza meg a levegőben való tartózkodási időtartamukat is. A nagyobb részecskék (általában természetes eredetűek, pl: vulkáni por, talajerózió, erdőtüzek) ugyanis hamar kiülepednek, a kisebb méretű, emberi tevékenységből származóak akár hónapokon keresztül is a légkörben tartózkodhatnak, ez a tulajdonképpeni szálló por.
A légutakba bejutni képes, vagyis egészségre veszélyes részecskék átmérője 10 mikrométer alatti, ezekre a PM10 (particulate matter) elnevezést használják, légköri koncentrációjukat rendszeres méréssel figyelik. A legtöbb részecske rendelkezik valamilyen egészségkárosító tulajdonsággal. Irritálják a nyálkahártyát, allergiás reakciókat, illetve különböző légzőszervi megbetegedéseket okoznak, a tüdőben gyulladásos folyamatokat idézhetnek elő. Sok közülük rákkeltő. Felületükre egyéb szennyező anyagok tapadhatnak: baktériumok, vírusok, gombák, különböző veszélyes, rákkeltő vegyületek, pl. poliaromás szénhidrogének.
A közlekedés, mint főbűnös
A városi levegő minőségét rontó szennyező gázok nagy része a gépjárművek kipufogógázából kerül a levegőbe. Ezek a nitrogén-oxidok, a szén-monoxid, szénhidrogének, PAH-ok (poliaromás szénhidrogének), korom, amelyek szmog kialakulásához, illetve a porszennyezés mértékének növekedéséhez vezetnek. A füstgázban található szennyező anyagok mennyisége függ attól, hogy a gépjármű milyen üzemanyaggal működik, milyen a motor műszaki állapota, sőt még a vezetési stílustól is. Ha hirtelen „padlógázzal” indulunk, akkor a legnagyobb a károsanyag-kibocsátás. A benzinszármazékokkal működő gépjárművek a dízelüzeműekhez képest valamivel több mérgező gázt, viszont kevesebb koromrészecskét bocsátanak ki. Azonban nem az üzemanyag égetés a gépjárművek szennyező anyag kibocsátásának egyetlen forrása. Példaként megemlíthető, hogy a fék- és kuplungtárcsa kopása következtében azbeszt, vagy antimon kerül a levegőbe, a gumiabroncsból pedig cink.
Mi lehet a megoldás?
A közlekedés, szállítás mindennapi életünk része, teljes elhagyásuk nem lehet alternatíva. A cél olyan technológiák kifejlesztése, amelyek alkalmazásával mérsékelhető a gépjárművek szennyezőanyag-kibocsátása.
Mára a legtöbb autót felszerelték katalizátorral, amely az üzemanyag tökéletesebb elégetése révén hozzájárul ahhoz, hogy a füstgázuk ártalmatlan, vagy kevésbé káros anyagokat tartalmazzon. Ez azonban újabb kérdést vet fel. A katalizátor anyaga ugyanis platina, palládium és ródium, amelyek a használat során a kopás következtében a kipufogógázzal együtt a levegőbe kerülnek. Így ezen könnyű platinafémek légköri koncentrációja növekedésnek indult, ennek hatásai az élőlényekre és a környezetre még kevésbé ismertek.
Javulást hozhat a dízelüzemű gépjárművek részecskeszűrőkkel történő felszerelése, amely a kibocsátott koromrészecskék több mint 90%-át megfogja. A gépjárműforgalom korlátozása a városokban szintén javíthat a helyzeten. Ez azonban igen gondos tervezést igényel, hogy ne okozzon fennakadást a mindennapi életben. A tömegközlekedés fejlesztése jó lehetőség a városi autóforgalom csökkentésére. Végleges megoldásnak azonban az alternatív üzemanyagok (gáz, biodízel, vagy bioetanol) alkalmazása látszik. Előnyös lenne az elektromos autók széleskörű használata. A hidrogén elégetése tüzelőanyagcellákban lehetővé teszi elektromos áram előállítását, a végtermék pedig ártalmatlan vízgőz. Hidrogént és benzint egyaránt égető úgynevezett hibrid hajtású autók már ma is közlekednek az utakon.
Hő- és zajszennyezés
A városban a nyarakat elviselhetetlenül forrónak érezzük, a tél pedig valamivel enyhébb, mint a vidéki tájakon. A városokban általában is melegebb van, ennek oka, hogy a mesterséges felszín kevesebb hőt ver vissza, a meleg nehezebben tud távozni a magas, függőleges falak miatt. Az energiatermelés és a közlekedés során jelentős mennyiségű hő kerül a levegőbe. A városi zöldterületek arányának növelése, és egyre több vizes felület (szökőkutak, mesterséges kis tavak) kialakítása jó módszer lehet e hatások enyhítésére.
Budapestet tartják Európa harmadik legzajosabb városának. A zajszennyezés is többnyire a közlekedésnek köszönhető. A legtöbb panasz a villamosvonalak, autópályák, és repterek mentén élőktől érkezik. Tartós zajszennyezés hatására pszichés problémák, nyugtalanság, nagyothallás, fájdalom lépnek fel. Védekezni ellene szintén a közlekedés ésszerűsítésével, esetleg zajvédő falak felállításával, valamint növényzet telepítésével lehetséges.
Beltéri légszennyezettség, avagy a lakás sem biztonságos?
Az épületen belüli levegő gyakran szennyezettebb, mint a kültéri. A belső légszennyezésnek számos forrása lehet: a fűtés, a beltéri kandallók, illetve a szén-monoxid nem megfelelő elvezetése miatti balesetek. A dohányzás és a tisztítószerek használata szintén sokat ront a lakás levegőjének minőségén. Ezért fontos a gyakori kereszthuzatos szellőztetés, azaz napjában akár többször is nyissuk ki pár percre az összes ablakot, hogy az elhasznált levegő távozzon.
