Egy külvárosi kórházban Hans Salzer professzor osztályán dolgozva látta, hogy az orvos együttműködésre törekszik a gyermekekkel, s hogy a kicsik megnyugodnak a felnőtt magyarázó szavaitól, határozott, de együtt érző viselkedésétől.

Itt figyelt fel arra a statisztikára, hogy a munkáskörzetben, ahol a gyerekek szabadon rohangálhattak, fára mászhattak, sokkal kevesebb volt a törött láb és a hasonló baleset, mint a jobb módú kerületekben. Meggyőződésévé vált, hogy az a gyerek, aki szabadon, korlátozás nélkül mozoghat, óvatosabb lesz és biztonságosabban esik el, az agyonféltett gyerek viszont több veszélynek van kitéve, mert nem tudja felmérni képességeit és korlátait.

Nézeteinek kialakulására férje, Pikler György matematikatanár is nagy hatással volt, aki pedagógusként nagy súlyt helyezett arra, hogy tanítványai saját ritmusukban haladhassanak. Az ő gyakorlati tapasztalatai igazolták megfigyeléseinek és a mozgásfejlődéssel kapcsolatos nézeteinek helyességét. Pikler Emmi mélyen meg volt győződve arról, hogy az a gyerek, amelyiknek személyiségét tisztelik és hagyják erőltetés nélkül, a saját ritmusában fejlődni, az automatikusan kíváncsi, nyitott és magabiztos lesz.

Gyermekeik nevelésénél is ezeket az alapelveket vették figyelembe: hagyták mozogni, játszani, nem kényszerítették különböző testhelyzetekbe és nem erőltették a mozgásformákat. Pikler Emmi számos könyvet, publikációt írt, "a magyar Spockként" emlegetett Mit tud már a baba? (amelyhez Reismann Mariann készített fotókat) és az Anyák könyve a magyar gyermeknevelés alapművei lettek.

Pikler Emmi a harmincas években tért vissza Magyarországra, ahol gyermekorvosként dolgozott, s gyógyította a börtönből szabadultak, a szegények gyermekeit is. 1946-ban Budapesten, a Lóczy Lajos utcában megalapította Csecsemőotthonát, ahol megvalósította nevelési elveit. A gyermekek hároméves korukig nevelkedtek itt, s a család hiánya ellenére egészséges, harmonikus személyiségekké fejlődtek. Az intézetben nagy hangsúlyt fektettek a gyermekek értelmi-érzelmi világának formálására, egyéniségük elismerésére is.

Pikler Emmi a Lóczyt 1978-ig, 76 éves koráig vezette, s öt évvel később, 1984. június 6-án halt meg Budapesten.

A Pikler-módszer a világ számos országában tananyagként bekerült a szakképzésbe, a fejlődés-lélektani oktatásba, Pikler-Lóczy Társaságok a világ számos országában működnek. A Pikler Intézetet világszerte a "humanizmus műhelyének" tartják, ahol "nem látni, hanem érezni kell".

(Weberné Zsikai Mária)