Dr. Diana Chan és Dr. Lester Sireling londoni pszichiáterek szerint azok a hírességek is hozzájárulnak az öndiagnózis terjedéséhez, akik nyilvánosan beszélnek a betegséggel folytatott küzdelmükről.

A korábban mániás depresszió néven ismert bipoláris zavar olyan betegség, amely a páciens kedélyállapotára hat, és eredményeképpen mániákus és depresszív epizódok váltogatják egymást a közbeeső „normál” időszakok között. Chan és Sireling a The Psychiatrist szakfolyóirat márciusi számában arról írt, hogy a sztárok nyilvános beszámolói a bipoláris zavarral kapcsolatos személyes tapasztalataikról növelték a betegséggel kapcsolatos tudatosságot a közvéleményben. „A médiafigyelem fokozódása hozzájárulhatott a bipoláris zavar népszerűségének növekedéséhez, amit az olyan hírességek magas társadalmi státusza támogatott, mint például Stephen Fry brit televíziós személyiség, aki nyilvánosan beszélt saját tapasztalatairól az elmezavarral kapcsolatban” – állítják a pszichiáterek.

Más világhírű sztárok, így Mel Gibson színész és Axl Rose rockzenész is beszélt a nyilvánosság előtt a bipoláris zavarról. Gibson egy 2002-es dokumentumfilmjében arról vallott, hogy gyermekkori alkoholizmusa kedélyállapotának beteges ingadozásához vezetett, melynek következtében nála is kimutatták a rendellenességet.

A becslések szerint minden századik felnőtt szenved bipoláris zavarban életének valamely időszakában, bár a legújabb tanulmányok szerint ez a szám akár a 100-ból 11 főt is elérheti.

„A bipoláris zavarral kapcsolatos tájékozottság az Interneten, a rádión és az olyan TV műsorok közvetítésével terjed, mint például az MTV „Valós élet: bipoláris vagyok”, vagy a BBC „A mániás depressziós titkos élete” című műsorai” – teszi hozzá Chan és Sireling. „A BBC műsora az elmezavart meglehetősen jóindulatú szemszögből mutatja be, kifejezetten azok a kockázatok és az erőszak nélkül, amelyekkel a média általában összefüggésbe hozza.”

A pszichiáterek szerint azonban azok a betegek, akik „bipolárisak akarnak lenni”, nem minden esetben értik meg a betegség kimutatásával járó következményeket.

„Jelenlegi bizonyítékaink azt mutatják, hogy a bipoláris zavart aluldiagnosztizálják a közösségekben, a diagnózis jelentős késéssel születik meg. Az alapellátásban dolgozó pszichiáterek legnagyobb kihívása az, hogy elvégezze vagy éppen kizárja a bipoláris zavar diagnózisát, aztán érzékenyen foglalkozzon azokkal a páciensekkel, akik bipolárisak akarnak lenni” – foglalják össze a tanulmányt készítő szakemberek.