Hollandiában a "kévézók" (coffeeshopok) úgymond gyorsétkezdéknek minősülnek, amelyek fő tevékenységét azonban olyan könnyűdrogok árusítása képezi, mint a kanabiszból származó marihuána és hasis.

A könnyűdrogok személyes használat céljából történő birtoklása Hollandiában nem büntetendő, és noha azok coffeeshopban történő értékesítését a törvény tiltja, azt a hatóságok hallgatólagosan eltűrik. Mindazonáltal az ügyészség iránymutatásai értelmében a coffeeshopok egy személynek naponta 5 grammnál több kanabiszt nem adhatnak el, és a készlet nem haladhatja meg az 500 grammot. Emellett a kanabisz árusítása nem vezethet rendbontáshoz.

A drogturisták jelentős és egyre növekvő áradata miatt a belga határ közvetlen közelében található Maastricht egyetemváros - amely egyébként az euró bevezetéséhez szükséges államháztartási és egyéb gazdasági mutatók, az úgynevezett maastrichti kritériumok itt történt megfogalmazása nyomán került rá az európai politika térképére - úgy döntött, hogy a "kávézókba" való belépést kizárólag a Hollandiában lakó személyek számára teszi lehetővé.

A bírósági iratok szerint M. Josemans Maastrichtban üzemeltet coffeeshopot, ahol alkoholmentes italok és élelmiszerek mellett könnyűdrogokat lehet vásárolni és fogyasztani. A létesítményt a rendőrség két alkalommal ellenőrizte, és megállapította, hogy oda az unió nem Hollandiában lakó állampolgárai is beléphettek. Maastricht polgármestere ezért a coffeeshop ideiglenes bezárása mellett döntött.

Josemans megtámadta e határozatot a holland államtanács előtt, amely azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy összeegyeztethetetlen-e az uniós joggal az olyan szabályozás, amely a nem Hollandiában lakó személyek számára megtiltja a coffeeshopokba való belépést.

Bot főtanácsnok emlékeztetett arra, hogy a kábítószer nem ugyanolyan áru, mint a többi, annak árusítása nem tartozik az uniós jog által biztosított alapvető szabadságok hatálya alá, mivel azok kereskedelme tiltott.

A könnyűdrogok értékesítésének jogellenességét illetően a főtanácsnok megállapította, hogy noha az árusítást a coffeeshopokban megtűrik, e tevékenység minden tagállamban tiltott. Ráadásul a "kávézók" ügyfelei értelemszerűen nem kötelesek a kanabiszt helyben fogyasztani, hanem azt más tagállamba vihetik, ahol kábítószer jogellenes kivitele vagy behozatala miatt büntetőeljárás indulhat ellenük.

A főtanácsnok szerint tehát a Maastricht által hozott intézkedés nem tartozik a szolgáltatásnyújtás szabadságának hatálya alá. E következtetést - tette hozzá - az a körülmény sem kérdőjelezi meg, hogy a coffeeshopok jogszerűen fogyasztható termékeket, így élelmiszereket és alkoholmentes italokat is árulnak - tevékenységük ugyanis gyakorlatilag szinte kizárólag a kanabisz árusítását és fogyasztását szolgálja.

Ezután a főtanácsnok rámutatott arra: az uniós jog lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy meghozzák a közrend megóvásához szükséges intézkedéseket. Mivel a drogturizmus Maastrichtban valós és súlyos veszélyt jelent a közrendre nézve, a nem helyi lakosok kitiltása a coffeeshopokból a helyi lakosok védelméhez szükséges intézkedésnek minősül.

A főtanácsnok indítványa nem köti az Európai Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a taláros testület elé. A bírák ezután kezdik meg a tanácskozást az ügyben, és az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.