2014. július 29. kedd, Márta, Flóra napja van
Nyitólap  >  Betegségek - tünetek  >  Szenvedély-betegségek
Továbbküldés
Tartalom címe: Számítógép függőség – egy valódi veszély

    Számítógép függőség – egy valódi veszély

    Ismerősömmel beszélgettünk a számítógép függőségről. Viccesen azt mondtam: "szerintem, már magzati korban fennáll ennek a veszélye." Természetesen nem arra gondoltam, hogy a magzat internetezik a mamája hasában!..

    Számítógép függőség – egy valódi veszély

    Az azonban elgondolkoztató, milyen ingereknek, érzeteknek ( pl.: szorongás ) és hormonhatásoknak ( pl.:adrenalin) van kitéve azáltal, hogy egy hálózatban van mamájával, ha az sokat használja a számítógépet, főleg, ha nem elsősorban munkára, hanem üres idejének kitöltésére - különböző minőségű játékokra.

    A függőségről - általában

    Először beszéljünk általában a függőségről, amelynek egyik tárgya lehet - a sok közül - a számítógép:
    Maga a függőség olyan élettani, viselkedésben és gondolkozásban mutatkozó változásokat eredményez, amelyek hatására a függőség kiváltotta tényező kerül előtérbe a hétköznapi dolgokkal szemben. Ez lehet: kémiai anyag; viselkedésben szélsőséges magatartás, pl.: munkamánia, kóros vásárlás, internet túlzott használata, gyűjtőszenvedély, egészségesnek vélt táplálkozási szokás, túlzásba vitt sportolás, élettani igényeket messze túlhaladó szex ; …; társfüggőség; eszmék…

    Miben mutatkozik ez meg?

    • erős vágyakozás
    • megvonási tünetek (mutatkoznak) észlelhetők elhagyásakor
    • tolerancia lép fel: egyre nagyobb mennyiség vált ki hasonló komfort érzetet
    • egyéb – társadalmilag elfogadott – örömszerző forrás háttérbe szorul azáltal, hogy egyre több időt fordít az illető a kialakult függőségre
    • akkor is ragaszkodik hozzá, ha számára is valamelyest nyilvánvalóvá válnak "mellékhatásai" – káros következményei


    Honnan vesszük észre a számítógép függőséget?
    (egy eset az életből)

    Saját tapasztalatomat szeretném önökkel megosztani. Ifjúsági mentálhygiene ambulanciát vezettem, amikor egy édesanya kétségbe esetten telefonált. Sokat vívódott, mielőtt szakemberhez fordult; a helyzet családján belül rohamosan rosszabbodott, ezért döntött amellett, hogy mégis kér külső segítséget.

    Arról számolt be, hogy 15 éves gyermeke szinte reggeltől estig a számítógép előtt ül hétvégén. Az is előfordul hétköznapokon, hogy lóg az iskolából, csak, hogy benne maradhasson az aktuális játék - helyzetben, vagy annyira az adott szituáció hatása alá kerül, hogy elkésik az óráról. Az utóbbiak miatt már osztályfőnöki intője esedékes, mert az igazolatlan órák száma elérte a maximumot. Iskola után első dolga otthon, hogy bekapcsolja a gépét és ki sem száll belőle késő estig.

    A korábban jeles tanuló, most épp, hogy nem bukik meg. Csillagász akart lenni; évek óta ezt mondogatta, jártak planetáriumba, bújta a szakkönyveket, most pedig csak otthon ül és internetezik. A barátait is leépítette - nem jártak többé össze -, arra hivatkozva, hogy "dedósok, nem lehet velük semmi izgalmasat csinálni". Kicsi korától gyűjtött és féltve őrzött bélyegalbumait eladta, az árából számítógépes játékot vásárolt, amivel internetes hálózatban játszhatott a haverokkal. A közös, stratégiai játékok éjszakába nyúlóan zajlottak.

    Amikor a szülők szóltak, hogy vacsoraidő van, ill. fürdés, majd alvás, a gyermek indulatosan és a korábban nem tapasztalt, kritikátlan stílusban küldte el őket és becsapta a szobája ajtaját.

    Végül az apa zárolta a számítógépet, mert olyan szinten érzékelte fia fizikai leromlását ( ritkán fürdött, hajat nem is mosott több hónapig, állva, pár falatot evett, ill. anyja megsajnálta és tálcán, titkon vitt be neki ételt a szobába, hogy ne éhezzen, mert fogyott sokat ). Ez a szülői korlátozás nagy veszekedésekhez, és olyan mértékű dührohamokhoz vezetett, hogy az üvegezett ajtót jobbnak látták bedeszkázni, mint naponta üveget cserélni benne.

    A gyermek nehezen szánta rá magát, de – szülői ráhatásra – végül eljött hozzám. Átlagos megjelenésű, vékony, sápadt, hanyag tartású fiatal benyomását keltette. Idővel feloldódott. Velem szemben udvarias volt. Érdeklődő, okos gyermeknek ismertem meg. Bevallotta, hogy "Egyetlen barátom a számítógép, soha nem hagy cserben, EZÉRT nem is tartok igényt semmiféle segítségre, nem akarok megváltozni, mert így érzem jól magamat! Szerintem a szüleimnek van szüksége pszichiáterre – nem tudnak haladni a korral."

    Holisztikusan gondolkozó, a változó világot nyitottan, bizalommal szemlélő orvosként azt tapasztalom, hogy a boszorkányok kora leáldozóban, illetve alakjukat - a modern társadalom igényeinek megfelelően - megváltoztatták! Többen számítógép formájában jelennek meg - elvarázsolják a magányos gyermekeket, de sok felnőttet is. Ők tudják - amit a rohanó világ millió hatásával elárasztott embere elfelejtett -: a JUTALOM a kulcsinger. Ők pedig boszorkányos trükkökkel ál - jutalmaznak!

    Emberi kapcsolatok

    Az emberi agy, a gondolkozásunk a mérleg nyelve: eldönthetjük, mennyi helyet adunk a virtuális térnek, és mennyit a személyes kapcsolatok építésének. A világ valóban megváltozott a mi - szülők - és nagyanyáink óta, de legerősebb hatásként mégis a hús-vér emberi kapcsolatok maradtak meg, amióta ember él a Földön!

    U.i.: A fent említett szülők gyermekük mögött álltak. Megértették: serdülőkorban a tiltás csak olaj a tűzre! Egy év terápia során együtt gondolkozva megtanulták, hogy mennyire érdemes korlátozni a fiuk szárnyalását - internet használatát. A serdülő az internet jártasságát - megismerve saját képességeit, értékeit - felhasználta arra, hogy új fejezetet nyisson életében: A csillagok távoli világából leszállt a földre. Most jeles tanuló ismét. Érettségi előtt áll, geológusnak készül. Megtartott a virtuális haverokból párat, akiből egyik igazi baráttá lépett elő és visszatért régi barátai közül néhányukhoz.

    E terápiából a tanulság számomra:

    "jó szóval oktasd, játszani is engedd,
    szép, komoly fiadat" (József Attila)

    Szerző: Dr. Lampérth Melitta
    Megjelent: 2010. november 18.
    Legutóbb frissítve: 2014. március 20.
    Hirdetés