Maner és csapata három kísérlet során összesen 130 tartós kapcsolatban élő embert kísért figyelemmel, hogy megtudják, mennyire teszi érzékennyé az embert a szerelem a kapcsolatot fenyegető veszélyekkel szemben. A kísérletek során azt tesztelték, miként reagálnak az emberek, ha egy vonzó vetélytárssal találják szemben magukat. Mindegyik kísérlet során azt tapasztalták, hogy minél mélyebb szerelmet érzett valaki a párja iránt, annál agresszívabban lépett fel a riválisokkal szemben, és annál nagyobb hévvel becsmérelte őket.
Amint azt Maner kifejtette, az erős érzelmek érzékenyebbé tették a kísérleti alanyokat már csak a hűtlenség lehetőségének felmerülésével szemben is, ezáltal agresszívabbá váltak a vonzónak ítélt vetélytársakkal szemben, ami egyértelműen mutatja, hogy a szerelemnek a maga romantikája mellett bizony megvan a sötét oldala is.
Egy másik vizsgálat során Josh Ackerman, az MIT Sloan Menedzsment Iskola munkatársa kollégáival arra a felismerésre jutott, hogy az általános nézettel szemben, miszerint a nők vallanak először szerelmet és az ő számukra nagyobb boldogság ilyen vallomást hallani párjuktól, a valóságban pont fordítva történik mindez, továbbá, hogy a bűvös "szeretlek" szó a férfiakat akkor teszi boldogabbá, ha a szexuális együttlét előtt hangzik el, a nőket pedig akkor, ha utána.
Egy harmadik kutatás során Lisa Diamond, az Utah Egyetem munkatársa csapatával azt vizsgálta, milyen mértékben hatnak egymás hangulatára és fizikai állapotára a szerelmesek. 34 együtt élő pár tanulmányozása során azt állapították meg, hogy az egymástól való hosszabb távollét megemelte a párok stresszhormonjának, a kortizolnak a szintjét és negatívan hatott az alvásuk minőségére is, amit csak a hosszabb telefonbeszélgetések tudtak valamelyest ellensúlyozni. A fenti tanulmányok a Personality and Social Psychology című lapban jelentek meg.












