Miként kell felkészülni a béltükrözésre?
A kolonoszkópiára való felkészülés napokkal a vizsgálat előtt megkezdődik. A kezelőorvossal egyeztetve olyan diétára van szükség, amely a lehető leginkább elősegíti a belek kiürülését, salakanyag-mentességét.
Ebben az időszakban tartózkodni kell a túlzott rosttartalmú ételektől (a rostok rendszerint segítik az emésztést, ám salakanyagaik a bélben felgyűlve akadályozzák a vizsgálatot). A vizsgálat napján egyáltalán nem szabad enni, a kolonoszkópiát éhgyomorra végzik.
Amennyiben a páciens állandó gyógyszereket szed, a béltükrözés kiírásakor beszélje meg orvosával, hogy ezeket a gyógyszereket be szabad-e vennie a vizsgálat előtti estén, illetve a kolonoszkópia reggelén. Előfordulhat, hogy egyes készítményeknél más-más előírást kell követni, ezért fontos a részletes konzultáció.
A vizsgálat előkészítésének ugyancsak része a hashajtók alkalmazása, amelyek szintén elősegítik, hogy a béltükrözés idejére minél üresebb, azaz minél áttekinthetőbb állapotba kerüljön a bélrendszer. Ezt a célt szolgálja a vizsgálat előtti beöntés is, amikor mesterségesen, a végbélen át a szervezetbe vezetett folyadékkal "öblítik" át a vizsgálandó bélszakaszt.
Egy kellemetlen óra éveket adhat ajándékba
Amint az eddigiekből is kiderült, a béltükrözés a pácienstől fegyelmet és türelmet kíván. Ez fokozottan igaz magára a vizsgálatra, amely akár 20-60 percig is eltarthat.
A kolonoszkópia során a betegnek általában a bal oldalán kell feküdnie, a lábait felhúznia: ez nem biztos, hogy a teljes vizsgálat során állandó testtartás lesz – közben követni kell az orvos utasításait, például a tükrözés egy része alatt előfordulhat, hogy a hátára is kell feküdnie a páciensnek. A mintegy másfél méter hosszú, ujjnyi vastagságú, síkosítóval kezelt kolonoszkópot a végbélen át vezetik be a szervezetbe. Az eszköz nem csupán egy kamerából áll, a csőnek része egy olyan vékony csatorna is, amelyen keresztül levegőt fújnak a belekbe vagy kiszívják a felesleges béltartalmat, amely akadályozhatja a tökéletes képalkotást.
A béltükrözés alatt folyamatos lehet a székelési inger, kellemetlen, puffadásos, fájdalmas érzést válthat ki a beleket feszítő többletlevegő, feszülés érzete, görcsös fájdalom jelentkezhet. A közvetlen fizikai kontaktus miatt bekövetkező fájdalmak mellett a vizsgálat előkészítéseként beadott szerek szédülést, hányingert, csuklást is kiválthatnak. A reakciók erőssége betegenként eltérő lehet, a kellemetlenségek megélését az általános fizikális állapot vagy például korábbi operációk hegei mellett nagyban befolyásolhatja az aktuális lelki állapot is, ezért különösen fontos tudatosan felkészülni a vizsgálatra, s nem feledkezni meg arról, hogy az akár életmentő is lehet.
Egyes esetekben a vizsgálat előtt a páciens kaphat nyugtatót vagy alkalmazhatnak bódítást (ez nem egyenlő az altatással), ám ezekről mindig a vizsgálatot végző orvos kompetenciája dönteni, hogy adott esetben van-e rá lehetőség. Mindenesetre érdemes erre rákérdezni, s felvilágosítást kérni. (A bódításnak akadálya lehet az is, ha adott vizsgálóhelyen nincs olyan háttér, amellyel a bódítás nyomán fellépő esetleges nem várt reakciókat kezelni tudnák vagy nincs olyan fektető, ahol a beteg megpihenhet a vizsgálatot követően addig, míg teljesen kitisztul a tudata.)
A végbéltükrözés után
A kolonoszkópia után a vizsgálatot végző orvos azonnal tud felvilágosítást adni az általa észleltekről, azaz a vizsgált bélfal állapotáról, esetleges elváltozásairól. Amennyiben a béltükrözés során biopszia is történt, a szövettani vizsgálat eredményére átlagosan egy hetet kell várni.
A vizsgálatot követően egy ideig még fennmaradhat a haspuffadás, s előfordulhat, hogy a görcsök sem szűnnek. Ennek leginkább a belekben lévő fölösleges levegő az oka, ezért a végbélnyílásba helyezett úgynevezett szélcső alkalmazásával tudnak enyhíteni a panaszokon.
Amennyiben akár közvetlenül a vizsgálat után, akár az azt követő órákban vagy napokban olyan tünet jelentkezne, amelyet összefüggésbe lehet hozni a tükrözéssel (pl. véres széklet), arról haladéktalanul tájékoztatni kell az orvost.
