A halfogyasztás növelheti a bőrrák kockázatát? Meglepő egy új tanulmány eredménye

Ha nem sütve eszi a halat, erről jobb, ha tud!

Dobson Szabolcs, gyógyszerengedélyeztetési szakértő egy érdekes tanulmányról írt az oldalán:

"Kapcsolat a nem sütve fogyasztott halak (két vagy több adag hetente) és a bőrrák között?

Egy új tanulmány szerint a tonhal és más, nem sütve tálalt halak nagyobb mértékű fogyasztása a melanoma, azaz a bőrrák legsúlyosabb, legtöbb halálozást okozó típusának megnövekedett kockázatával jár együtt.

Ez azonban egy megfigyeléses vizsgálat, tehát nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a halevés melanomát okoz, csak azt konstatálja, hogy van kapcsolat a kettő között.

A kutatók azt gyanítják, hogy ez a kapcsolat inkább méreganyagoknak (poliklórozott bifenolok, dioxinok, arzén, higany), nem pedig magának a halnak köszönhető, bár ha e szennyezők játszanának szerepet, nem világos, miért csak a melanoma kockázat emelkedett.

A tanulmány június 9-én jelent meg a Cancer Causes & Control folyóiratban.

Az új tanulmány szerzői több mint 490.000 olyan idősebb (átlagban 62 év körüli) felnőtt adatait elemezték, hogy van-e kapcsolat a melanoma kockázata és a halfogyasztás között, akik 1995 és 1996 között részt vettek a Nemzeti Rákkutató Intézet NIH-AARP étrendi és egészségügyi tanulmányában.

A résztvevők adatokat közöltek arról, hogy milyen gyakran és mennyi halat ettek, beleértve a sült halat, a nem sült halat, például a lepényhalat és a tőkehalat, valamint a tonhalkonzerveket.

A kutatók rákregiszterekből szereztek adatokat, hogy meghatározzák, hány résztvevőnél alakult ki melanoma a következő 13-16 évben.

Megpróbáltak más tényezőket is figyelembe venni, amelyek befolyásolhatják a melanoma kockázatát, mint például a testtömegindex, a fizikai aktivitás szintje, a dohányzás, a melanoma előfordulása a családban, az alkohol- és kalóriabevitel, valamint a résztvevők átlagos helyi ultraibolya (UV) sugárzási szintje.

A halfogyasztás és a melanoma kapcsolata?

Azt találták, hogy azoknál, akik átlagosan a legtöbb halat fogyasztották naponta (42,8 gramm), 22%-kal nagyobb volt a melanoma kockázata, mint azoknál, akiknél a legalacsonyabb volt az átlagos napi halfogyasztás (3,2 gramm).

A legtöbb halat fogyasztóknál 28%-kal nagyobb a kockázata annak is, hogy még csak a bőr külső rétegében képződjenek kóros sejtek; ez az úgynevezett melanoma in situ.

Egy adag főtt hal körülbelül 85 gramm, míg egy szokásos tonhalkonzerv súlya 142 gramm.

Ezen túlmenően, a vizsgálatban résztvevő olyan embereknél, akik átlagosan 14,2 gramm tonhalat ettek naponta, 20%-kal volt nagyobb a melanoma és 17%-kal a melanoma in situ kialakulásának kockázata, mint azoknál, akik átlagosan csak 0,3 grammot ettek naponta.

Azoknál, akik átlagosan napi 17,8 gramm nem sült halat ettek, a rosszindulatú melanoma kockázata 18%-kal magasabb volt, mint azoknál, akik napi 0,3 grammot ettek. Az in situ melanoma kockázata is 25%-kal volt magasabb.

A kutatók nem találtak összefüggést a sült hal fogyasztása és a melanoma bármelyik típusának kockázata között. Azonban még azok is, akik a legtöbb sült halat ették, átlagosan csak 7,1 grammot fogyasztottak naponta.

Az új tanulmánynak azonban számos korlátja van, amelyeket a jövőbeli kutatások során figyelembe kell venni. A kutatók például a lakóhelyük átlagos UV-sugárzási szintje alapján becsülték meg az emberek UV-sugárzásnak való kitettségét. Ez nem veszi figyelembe, hogy mennyi időt töltöttek a napon, vagy hogy volt-e további napsugárzás a munkájuk során.

Eddig csak a leégésről volt szó, pedig a napallergiára is figyelnünk kell! Olvasson tovább!

A kutatóknak nem volt információjuk a melanoma egyéb kockázati tényezőiről sem, például arról, hogy hány anyajegyük van az embereknek, a haj- és bőrszínükről vagy a súlyos leégésekről. A vizsgálat elején is csak a táplálkozást, a fizikai aktivitást és egyéb viselkedési tényezőket mértek, de ezek idővel változhattak."

Hivatkozás: Li, Y., Liao, L.M., Sinha, R. et al. Fish intake and risk of melanoma in the NIH-AARP diet and health study. Cancer Causes Control 33, 921–928 (2022). https://doi.org/10.1007/s10552-022-01588-5