Lappangó gyulladás a szervezetben: ez az 5 tünet jelzi

2024.02.28.

gyulladás fertőzés vírus baktérium gomba gyulladás tünetei

Más tünetei vannak a kezdődő és a már kiterjedt gyulladásnak. Elmondjuk, mire figyeljen!

A gyulladás nem ördögtől való, rendkívül fontos élettani jelentőséggel bír, ugyanis a szervezet ennek köszönhetően képes megküzdeni egyes fertőzésekkel vagy sérülésekkel.

A gyulladás főbb tünetei

A gyulladás egy irritáló tényező hatására, az immunrendszer által kialakított válaszreakció, ami a sérült szövetek és kórokozók eltávolítását, illetve az eredeti szervi funkció helyreállítását szolgálja. A gyulladásnak két típusát különíthetjük el, az akut (hirtelen kialakuló) és a krónikus (hosszan fennálló, idült) gyulladást.

A gyulladásnak 5 főbb tünete van:

vöröses szín (rubor),
melegség (calor),
duzzanat (tumor),
fájdalom (dolor),
funkcióvesztés (functio laesa).

Fontos kiemelni, hogy gyulladás esetén nincs mindig jelen mind az 5 főbb tünet.

Ezen kívül az érintett szervre specifikus tünetek is jelentkezhetnek, pl. hörgőgyulladás (bronchitis) esetén köhögés, sebek esetén gennycsorgás, a seb váladékozása (akár bűzös váladék is távozhat).

Ha a gyulladás kiterjed az egész szervezetre, jelentkezhet fáradtság, gyengeségérzet, láz, étvágytalanság, illetve a vérben megnövekedhet a fehérvérsejtek száma. A laboreredményekben az emelkedett CRP-szint is gyulladásra utalhat.

A CRP-érték önmagában nem mérvadó

A CRP-szint (C-reaktív protein) egyszerű vérvétel útján, a vérszérumból mutatható ki, normál szintje esetén akut vagy krónikus gyulladás szinte kizárható. A CRP-fehérje gyulladás fennállása esetén termelődik a májban és segíti a szervezet nagy falósejtjeinek (egy, az immunrendszerünkhöz tartozó fehérvérsejt típusnak) munkáját a testidegen, illetve károsodott sejtek bekebelezésekor. Éppen ezért ha gyulladás van a szervezetben, rövid idő alatt akár több tízszeresére, százszorosára is emelkedhet a szintje, és ugyanilyen tempóban csökken is, ha a megszűnt a gyulladás. (Normál tartomány a nőkben: kevesebb, mint 4,6 mg/l, férfiakban: kevesebb, mint 5,2 mg/l. Az ettől való eltérést a különböző laborokban használt tesztek magyarázzák, mindig az adott labor referenciaértékei irányadók.)

Mikor forduljon orvoshoz?

A legtöbb gyulladással járó folyamat idővel magától rendeződik. A sérülés vagy fertőzés jellegétől függően néhány naptól néhány hétig is eltarthat a regenerálódási folyamat. Krónikus gyulladások esetén hónapokról is szó lehet.

Spontán nem gyógyuló vagy súlyos tünetekkel kísért gyulladással járó betegség gyanúja esetén keresse fel háziorvosát, hiszen lehet, hogy antibiotikumra vagy egyéb terápiára van szüksége.

Háziorvosa az elhúzódó tünetek alapján laborvizsgálatot vagy szakorvosi vizsgálatot is kérhet.

Figyelem! Amennyiben szepszisre („vérmérgezés”) utaló tüneteket (pl. 38°C feletti láz, hidegrázás, felgyorsult szívverés, szapora légzés, zavartság, fejfájás, súlyos fáradtság, ödéma) tapasztal, azonnal hívja a 112-t és kérjen mentőt!

A gyulladás kiváltó okai

A gyulladás számos, az immunrendszert alkotó sejt munkájának eredményeképp jön létre. A gyulladást kialakító tényező hatására úgynevezett mediátor molekulák (pl. bradikinin, hisztamin, nitrogén-monoxid) szabadulnak fel, melynek következtében a kis erek dilatálnak (tágulnak), így még több vér tud az érintett területre jutni, ezáltal vörösség, duzzanat és melegség jelentkezik a gyulladás területén. A fokozott helyi vérbőségnek köszönhetően több immunsejt jut az érintett területre, melyek elősegítik a gyógyulás folyamatát.

A mediátor molekulák ezen kívül ingerlik az idegeket, így az agy is értesül a gyulladásról és fájdalmat észlel, mely hasznos, védő funkcióval bír, hiszen így az érintett terület kímélve lesz.

A gyulladás hátterében számos tényező állhat, például:

fertőző ágens (pl. bakteriális fertőzés, vírusfertőzés, gombafertőzés);
sérülések (pl. sebek, vágások, horzsolások, égések);
kémiai irritáló tényezők, ionizáló sugárzás;
autoimmun betegségek (pl. rheumatoid arthritis, Crohn-betegség, colitis ulcerosa);
asztma, allergia (pl. pollenallergia, ekcéma).

A gyulladás számos szervet is érinthet, például:

cystitis (húgyhólyagfertőzés);
bronchitis (hörgőgyulladás);
pneumonia (tüdőgyulladás);
myocarditis (szívizomgyulladás);
nephritis (vesegyulladás);
otitis media (középfülgyulladás);
dermatitis (bőr gyulladása);
arthritis (ízületi gyulladás).

Autoimmun betegségek esetén az immunrendszer kórosan idegenként ismeri fel a saját sejtjeit, szöveteit, és támadást indít ellenük.

A gyulladások lehetséges szövődményei

Egyes esetekben a heveny gyulladások krónikussá válhatnak, esetleg hosszú távú funkcióvesztést (pl. mozgás beszűkülése) okozhatnak.

Külső sérülések esetén a helyes sebkezelés fontos eleme a szövődmények megelőzésének.

Súlyos esetben a fertőzéseredetű gyulladás generalizálttá válik, ilyenkor az egész szervezetet érintő válaszreakció jön létre az immunrendszer túlaktiválódása miatt, ami életveszélyes állapot (pl. sokszervi gyulladás).

Ha ennek kiváltásában fertőzés áll, akkor szepszisről (vérmérgezés) beszélünk. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha a megtámadott szervezet gyenge, nem képes megbirkózni a fertőző ágenssel, vagy ha a baktérium agresszív terjedést és/vagy széleskörű gyógyszerrezisztenciát mutat (azaz a rutinszerűen alkalmazott antibiotikumokkal szemben ellenálló).

A szepszis mielőbbi kórházi kezelést igényel, sürgősségi állapot!

A gyulladásos okok diagnosztizálása

Orvosi ellátást igényló gyulladások kiváltó okainak diagnosztizálása során a részletes kórelőzmény (anamnézis) felvétele és fizikális orvosi vizsgálat rendkívül fontos.

A diagnózist segíti továbbá a vérvétel, melynek eredménye általában emelkedett fehérvérsejtszámot, gyulladási faktorokat (CRP, vérsüllyedés) jelezhet. Amennyiben fertőző tényező áll a gyulladás hétterében, a fehérvérsejtszám emelkedésének jellege következtetni enged a kórokozó típusára: bakteriális és gomba okozta fertőzés esetén általában az ún. neutrofilek száma emelkedett, paraziták esetén az eozinofilek száma emelkedett.

Segítségünkre lehetnek továbbá egyes képalkotó eljárások, például mellkasröntgen tüdőgyulladás esetén vagy ízületről készült ultrahangfelvétel ízületi gyulladás esetén.

A gyulladás helyéről, amennyiben lehetséges, érdemes mintát venni és tenyésztésre küldeni, az esetleges fertőző ágensek kimutatásának céljából.

A gyulladások kezelése

A gyulladásos folyamatokat és az érintett szövetek, szervek regenerációs képességét számos tényező befolyásolhatja. Meghatározó szerepe lehet az életkornak, általános egészségi állapotnak, a kiváltó okoknak és a gyulladás mértékének is.

Otthon kezelhető gyulladások esetén vény nélkül kapható gyulladáscsökkentők átmeneti alkalmazása jöhet szóba a fájdalom és a gyulladás csökkentésére.

Számos hatóanyag alkalmazható akár szájon át vagy helyileg:

NSAID-ok (nem szteroid gyulladáscsökkentők): pl. ibuprofen-, meatmizol- és naproxenszármazékok; illetve paracetamol. Ezek a gyógyszerek fájdalomcsillapítóként is alkalmazhatóak;
szteroidok: főként súlyosabb gyulladások esetén (pl. prednisolon);
DMARD-ok (betegségmódosító gyógyszerek): pl. methotrexát, sulfasalazin, cyclophosphamid, azathioprin;
biológiai terápia: pl. infliximab, abatacept, etanercept, adalimumab.