Tünetmentes szívelégtelenség? Így ismerheti fel mégis

2023.09.13.

szívelégtelenség gyenge szív szisztolés szívelégtelenség diasztolés szívelégtelenség szívbetegség szívünk hónapja

A betegségben érintettek már egy olyan enyhébb fizikai megterheléstől is kimerültnek érezhetik magukat, mint például egy rövid séta.

Gyenge szív, avagy zavar a bal szívkamra működésében

A szív testünk legerősebb izma, amely egy perc alatt körülbelül 5 liter vért pumpál a nagyvérkörbe[1]
Egy egészséges szív minden egyes szívütéssel a bal kamrában található vér kb. 70%-át pumpálja ki az erekbe. Ha a kipumpált vér mértéke 40% alá esik, szívelégtelenségről beszélünk[2]

A szív a keringési rendszerünk központja, fő feladata, hogy tápanyagban gazdag vérrel és oxigénnel lássa el szervezetünk összes létfontosságú szervét. A szív négy üregből épül fel – két pitvarból és két kamrából. A szív bal oldala felelős azért, hogy az oxigéndús vért a tüdőből összegyűjtse és a szervezet felé továbbítsa. Ha a bal kamra nem működik megfelelően és a szív nem képes hatékonyan pumpálni a szervezet számára szükséges vért, akkor szívelégtelenség lép fel. Az ebben a betegségben érintettek már egy olyan enyhébb fizikai megterheléstől is kimerültnek érezhetik magukat, mint például a lépcsőzés vagy egy rövid séta.

Tünetekkel járó vagy tünetmentes szívelégtelenség?

A bal kamra működészavarának két típusa van.

1. A szisztolés, azaz a tünetekkel járó bal kamrai működészavar: amikor nem megfelelő mennyiségű vért pumpál a szív az erekbe, mert nem tud jól összehúzódni a szívverések alatt. Ez a meglehetősen gyakori kór a felnőtt lakosság 2-3%-ánál fordul elő, vagyis Magyarországon körülbelül 150-200 ezren élnek ezzel a betegséggel.[3]

2. A másik fajtája diasztolés, vagyis a tünetmentes bal kamrai működészavar, ami azt jelenti, hogy a szív nem tud ellazulni a szívverések között. Ennek következményeként megvastagodik a szívfal, és kialakul az ún. merev szív jelenség. Ez a fajta működési zavar nagyjából ugyanannyi embert, a lakosság 2-3 %-át érinti. A diasztolés szívelégtelenség egy hosszú távú (krónikus) állapot, amely kétszer annyi nőt érint, mint férfit[4], továbbá nagyobb valószínűséggel fordul elő az életkor előrehaladtával – a 65-70 évesnél idősebb emberek akár 5-10 százalékánál is felléphet ez a fajta szívelégtelenség[5].

Ki számít veszélyeztetettnek?

A legtöbb szívelégtelenségben szenvedő embernek már a betegség kialakulását megelőzően is volt valamilyen szívbetegsége. A magas vérnyomás, koszorúér- vagy szívbillentyű-problémák, szívizomgyulladás, illetve az obstruktív alvási apnoe fokozhatják a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát. De, mint sok más betegség esetében az elhízás, a diabétesz illetve a mozgásszegény életmód nagyban hozzájárulhatnak a kór kialakulásához. Ezen állapotok megelőzése, kezelése, már apró életmódbeli változtatásokkal lehetséges - a fogyás, a testmozgás, a só mennyiségének csökkentése az étrendben vagy a stressz kezelése jelentősen javíthatják az életminőségét.

Mikor forduljunk orvoshoz?

A kórós fáradtság, keringési zavarok - mint például lábfej, a boka vagy a lábak duzzanata - légzési problémák, mellkasi fájdalom, tartós köhögés vagy hirtelen súlygyarapodás mind aggodalomra adhatnak okot. Ha ezeket a tüneteket tapasztaljuk magunkon, érdemes mielőbb felkeresni háziorvosunkat, aki szükség esetén továbbirányít bennünket a megfelelő szakrendelésre.

Milyen módszerekkel diagnosztizálják a szívelégtelenséget?

A pontos kórtörténet felvétele mellett következő vizsgálatok segítségével állapítják meg a szívelégtelenséget:

Fizikális vizsgálat
Mellkasi röntgen
EKG-vizsgálat, terheléses EKG
Laboratóriumi vizsgálatok
Ultrahang
MRI

Hogyan kezelhető a szívelégtelenség?

Abban az esetben is, ha már kialakult a szívelégtelenség, a beteg megfelelő orvosi kezelés, illetve életmód kialakítása mellett teljes és aktív életet élhet. Ma már mind a szisztolés- mind a diasztolés típusú szívelégtelenség esetében javíthatók a beteg életkilátásai: számos terápiás módszer létezik, a szájon át szedhető gyógyszeres készítményektől a beültethető eszközökön át a műtétig és transzplantációig, melyek mind megkönnyítik a betegséggel való hosszútávú együttélést.