2012. február 10. péntek, Elvira napja van
Nyitólap  >  Keresők  >  Betegség- és tünetkereső  >  Betegség adatlap
Továbbküldés
Tartalom címe: Marfan-szindróma

    Marfan-szindróma

    A többszörös veleszületett fejlődési rendellenességet Bernard-Antoine Marfan francia gyermekgyógyászról nevezték el, aki elsőként írta le a rendellenességet (1896). A Marfan-szindróma testi kromoszómához kötött domináns módon öröklődik, de a hibás gén az elsőfokú utódokban nem minden esetben mutatkozik meg. A génhiba a kötőszövet egyik fontos fehérjéjének, a fibrillinnek gyengeségéhez vezet, mely számos szervben, szervrendszerben okoz másodlagos rendellenességeket.
    oriásnövés
    A Marfan-szindróma, jóval ritkábban, lappangva (recesszíven is öröklődhet). Az esetek 30%-a új mutáció eredménye. A sok nem teljesen tipikus eset miatt a betegség pontos gyakorisága és utódokban az ismétlődési kockázata pontosan nem ismert. A felismerése aránya a fejlett országokban jobb, Európában a Marfan-szindróma gyakoriságát 1/2.000 főre becsülik.

    A Marfan-szindróma tünetei



    1. Csont-ízületi rendellenességek:
    Jellemző a magas növés, hosszú vékony ujjak (arachnodactylia), lábboltozat hiánya („lúdtalp”), túlzott ízületi lazaság, gerincferdülés, benyomott vagy karéjozott szegycsont (pectus excavatum, pectus carinatum). Keskeny arc és szájpadlás.
    2. Szemrendellenességek:
    A szemlencse kimozdulása („ficama”), elnyújtott szemgolyó, rövidlátás, ideghártya-leválás.
    3. Szívrendellenességek:
    Aorta tágulata, rétegeinek szétválása, a felszálló aorta zsákszerű kiboltosulása (aneurysma), vitorlás billentyűk rendellenességei.
    4. Egyéb rendellenességek: Sérvek, agyhártyasérv.

    A 4 fő csoportba sorolható rendellenességeken túl számos egyéb alkalmi rendellenességgel is találkozhatunk.

    A Marfan-szindróma lefolyása



    A betegség lefolyása változatos, a beteg életkilátásai a társuló rendellenességek mibenlététől és súlyosságától függenek. A Marfan-szindróma legsúlyosabb (gyakorlatilag halálos) szövődménye az aorta rétegeinek szétválása (aorta disszekció). A Marfan-szindrómások születéskor várható átlagos élettartama ma már 70-74 év a legfejlettebb országokban, ahol az érszövődmények korai felismerésének és hatékony kezelésének feltételei adottak. Gyengébben fejlett országokban az Marfan-szindrómások átlagos élettartama 43-46 év.

    A Marfan-szindróma diagnózisa



    A külső jegyek, az ortopédiai, szemészeti és kardiológiai leletek alapján a Marfan-szindróma kívülről is könnyen felismerhető rendellenesség. A diagnózis pontosítására ma már speciális génpróbák is rendelkezésre állnak.

    A Marfan-szindróma kezelése



    A Marfan-szindróma nem gyógyítható rendellenesség. Gondozása a társuló betegségek rendszeres szűréséből és célzott kezeléséből áll. Az ortopédiai deformitások segédeszközökkel történő gondozása mellett fontos a gyógytorna, a csontokat, ízületeket támasztó izomzat erősítése. Olykor műtéti kezelésre is szükség lehet pl. a gerincoszlop stabilizálása céljából. A szemlencse-kimozdulás szemüveg, kontaklencse viselését, olykor szemműtétet igényel.

    A szív és nagyerek betegségei nagy felbontóképességű eszközzel (CT, MRI) mutatható ki legpontosabban. Az aorta zsákszerű kiboltosulása (aneurysma) műtéti megoldást igényel. A szívkockázat csökkentése gyógyszerek (pl. béta-blokkolók) segítségével és a dohányzás teljes mellőzésével lehetséges.

    A Marfan-szindróma megelőzése



    Az elsődleges megelőzés érdekében a beteget genetikai tanácsadóba kell irányítani. Amennyiben a férfi a beteg, a Marfan-szindróma biztosan idegen ondóval történő mesterséges megtermékenyítés segítségével előzhető meg. Amennyiben a nő a beteg, örökbefogadás jön szóba.

    A szövődmények megelőzése céljából évente kardiológiai kontrollvizsgálat javasolt, melyet nagy felbontóképességű ultrahang segítségével végzik. Aneurysma gyanúja esetén CT vagy MRI vizsgálat indokolt. Évente javasolt a szemészeti és ortopédiai kontrollvizsgálat is.

    Egyéb fontos tudnivalók a Marfan-szindrómáról



    A Marfan-szindróma kisebb fertőzéssel járó műtéti beavatkozások esetén szívbelhártya-gyulladás fokozott kockázatával jár. Ezért a sebészi beavatkozásokat antibiotikus védelemben kell elvégezni.
    Szerző: Dr. Elek Csaba
    Megjelent: 2010. április 9.
    Legutóbb frissítve: 2012. január 17.