Jelenlegi hely

Hirdetés

Ami fontos: a hirtelen szívhalálról

Azt a tényt, hogy létezik hirtelen szívhalál, környezetünkben sok keserű tapasztalat, és számos újságcikkben, rádióban vagy televízióban közölt hír erősíti meg.

Ami fontos: a hirtelen szívhalálrólVáratlannak akkor nevezünk ugyanis egy halálesetet, ha fenyegető előjelek nélkül lép fel. Gyakori azonban, hogy utólag érdeklődve a hozzátartozóktól, sporttársaktól, vagy magától, a sikeresen újraélesztett, a hirtelen szívhalált szerencsésen túlélő áldozattól olyan múltbeli jelenségeket tudhatunk meg, melyek fenyegető előjeleknek tekinthetők. Ha ezekről a beteg nem vesz tudomást, vagy kezelőorvosa nem tud róla, halála hirtelen lehet ugyan, de nem tekinthető váratlannak.

Melyek ezek a fenyegető előjelek?

A fizikai terheléskor fellépő mellkasi fájdalom mindig gyanús arra, hogy hátterében valamely koszorúér (ezek a szívet koszorúszerűen körülölelő verőerek, artériák, melyek a szívizmot látják el oxigénnel és tápanyagokkal) szűkülete áll fenn, következésképp a szívizom nem jut elegendő oxigénhez. Az izom oxigénhiánya általában fájdalom formájában jelentkezik, de megnyilvánulhat keringési elégtelenség tüneteiben, vagy akár életveszélyes – nem egyszer végzetes – szívritmuszavarban, esetleg hirtelen szívhalál formájában.

Sokkal ritkábban ez a fájdalmas tünetcsoport nyugalomban is fellép. Különösen fontos ilyenkor a tünetek hátterében megbúvó koszorúér betegség fennállásának mielőbbi tisztázása, főként, ha az illető bármilyen okból veszélyeztetettnek minősül (ha pl. egyszeres vagy többszörös kockázati tényező – ilyen a dohányzás, magas vérnyomás betegség, cukorbetegség, kórosan emelkedett vérzsírok, az a tény, hogy az illető férfi, közép- vagy időskorú, családilag szív- és/vagy érbetegséggel terhelt, stb. – áll fenn.)


Mi a hirtelen szívhalál közvetlen oka?

Leggyakrabban – vagy szinte kizárólag – szívritmuszavar vezet szívhalálhoz. Ez általában az un. kamrafibrilláció (igen szapora szívkamra-remegés), melynek során a kamra nem végez mechanikus összehúzódást, a keringés hirtelen leáll, ami azonnali halálhoz vezet.
A másik ok az lehet, hogy a szívkamra azért nem húzódik össze, mert az ingerület kimarad, vagy a fölsőbb szívrészekről nem vezetődik le (szívleállás).

Mit lehet ilyenkor tenni?

A beteget csak azonnali beavatkozás hozhatja vissza az életbe. Csak akkor van esély a beteg (halott) megmentésére, ha a környezetében van valaki, aki valamelyest tisztában van az újraélesztés technikájával. Az újraélesztési próbálkozás legegyszerűbb formája, ha határozott ökölcsapást mérünk a mellkas közepére, kb. a szegycsont tájékára. Az esetek egy csekély részében sikerülhet ezzel a manőverrel "kiütni" a ritmuszavart.

A teljes újraélesztés (reanimáció, reszuszcitáció) bonyolultabb formájával (lélegeztetés szájból-orrba vagy szájból-szájba, külső szívmasszázs, elektromos defibrilláció) csak előzetes tanulmányok és gyakorlat birtokában lehet a siker reményében próbálkozni. Az ilyen irányú széleskörű hatékony oktatással (közép- és felsőfokú oktatás, katonaság – rendőrség – tűzoltóság, sportegyesületek stb,) sok-sok emberélete menthető meg, átmenetileg vagy véglegesen. A legutóbbi időben megjelent, ezzel foglalkozó vizsgálatok azt mutatják, hogy nem érdemes az időt húzni lélegeztetéssel, hanem önmagában, a hatásos külső szívmasszázzsal, jobb eséllyel vissza lehet hozni a beteget az életbe, vagy legalábbis fönntartani a keringést egy rövid időre, amíg szakszerű orvosi segítség érkezik.

Az utóbbi évek fejleménye, hogy megjelent a piacon olyan automatikus elektromos defibrilláló készülék, melynek lapos elektródái a mellkasra helyezve érzékelik a kamrafibrilláció tényét, és automatikusan leadják a szükséges áramütést, tehát elvégzik az elektromos defibrillációt. Ilyen készüléket ott szoktak elhelyezni, ahol sok ember fordul meg (színházak, repülőterek, bevásárlóközpontok, stadionok stb.).

Szélesebb körű alkalmazásukkal remélhető a hirtelen, váratlan szívhalál egyre több áldozatának megmentése.