Aszpirin: az orvos elárulja, hogy tényleg megvéd-e a trombózistól
A véralvadásgátlókat igen sokan szednek, mégis több tévhit is kering velük kapcsolatban a köztudatban. Az egyik ilyen, hogy hígítják a vért.
A véralvadásgátlók - antikoagulánsok- olyan készítmények, melyek a fokozott vérrögképződést hivatottak megakadályozni. Hogy milyen tévhitek keringenek róluk, azt dr. Ercsei Ibolyától, a Trombózis-és Hematológiai Központ hematológusától kérdeztük meg.
Véralvadásgátlók fajtái
A véralvadásgátlóknak több fajtájuk is van, melyek különböző utakon fejtik ki hatásukat. Léteznek kumarin-származékok, heparinok, új típusú váéralvadásgátlók (NOAC). Hogy kinek, melyikre van szüksége, azt a szakorvos dönti el, ám általánosságban elmondható, hogy heparinokat csupán rövidebb ideig kell használni, illetve csupán alkalmanként, míg a másik kettőt hosszú távon is lehet (és gyakran kell is).
Tévhit: hígítják a vért
A véralvadásgátlókat sokan rosszul, vérhígítóknak nevezik. Ez így helytelen, ugyanis ezek a készítmények nem hígítják a vért, hanem különböző mechanizmusokon keresztül a fokozott vérrögképződést akadályozzák meg. A tévedés onnan származhat, hogy véralvadásgátló szedése során a sebek tovább és erőteljesebben véreznek (a véralvadás-vérzékenység egyensúlyát némileg az utóbbi irányába tolják el)
Tévhit: az aszpirin véd a mélyvénás trombózis ellen
Gyakori tévhit, miszerint az aszpirin véd a mélyvénás trombózis (DVT) ellen. Akinek valamiért megnő a DVT esélye, az ne aszpirint szedjen, hanem heparint, kumarin-származékot, vagy új típusú antikoagulánst (NOAC). Az aszpirin ugyanis csak az artériás trombózis ellen véd, a vénás vérrögök ellen nem, így szedése teljesen felesleges!
Tévhit: csak terápiás céllal lehet véralvadásgátlót szedni
Véralvadásgátlót a legtöbben mélyvénás trombózis után kezdenek el alkalmazni, vagyis miután már megtörtént a baj. Pedig, ha indokolt, úgy prevenciós jelleggel is lehet (sőt, kell is) alkalmazni- ehhez viszont tudni kell, kinek milyen a trombózis rizikója, mennyi az esélye annak, hogy kialakulnak vérrögök. A túlsúly, dohányzás, mozgásszegény életmód, terhesség mind kockázati tényezőnek számítanak, ám ekkor még nincs feltétlen szükség véralvadásgátlóra. Viszont vannak olyan állapotok, amikor ajánlott (pl. betegség miatt hosszas ágyban fekvés, pitvarfibrilláció, antifoszfolipid szindróma, súlyosabb trombofíliák). Tudni kell, ha több kockázati tényező is fennáll egyszerre, akkor lényegesen megnő a vérrögképződés esélye. Pl., ha gyermeket vár egy kevésbé súlyos trombofíliás kismama, úgy lehet, hogy az orvos úgy tartja a legbiztonságosabbnak, ha a várandósság idején LMWH injekciót kap.
Tévhit: terhesség során nem szabad szedni
Várandósság során eleve megnő a trombózis esélye, így kiemelt figyelemmel kell kísérni azokat a kismamákat, amiknél fennáll a trombózis magasabb rizikója. Tévhit, miszerint a kismamák nem részesülhetnek véralvadásgátló terápiában. Ami fontos, hogy az orális gyógyszereket tilos ekkor szedniük, helyettük LMWH injekcióra kell váltani, mivel az nem károsítja a magzatot- mondja dr. Ercsei Ibolya, a Trombózis-és Hematológiai Központ hematológusa.
Tévhit: 100%-os védelmet biztosít
Bár a véralvadásgátlók igen eredményesen akadályozzák meg a mélyvénás trombózist, 100%-ban nem védenek. Ennek oka többrétű: egyrészt maga a véralvadás folyamata igen bonyolult, még ma sem ismerjük a teljes képet. Másrészt az is lehet, hogy a tönkrement vénabillentyűk miatt keletkeznek ismét vérrögök, és sajnos olyan esetek is előfordulnak, amikor a páciens rosszul szedi a készítményt (pl. kimaradnak napok, nem veszi figyelembe az étel/gyógyszerkölcsönhatásokat, hamarabb abbahagyja stb).
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Trombózis: 5 tünet, aminél jobb, ha hívja a mentőket!
