Az autoimmun betegségek olyan kórképek, amelyekben az immunrendszer hibás működése miatt a szervezet saját sejtjeit és szöveteit támadja meg.
Normál esetben az immunrendszer védelmet nyújt a kórokozók, például baktériumok és vírusok ellen, azonban autoimmun betegségek esetén a saját sejtek és fehérjék idegenként való felismerése kóros immunválaszt vált ki. Ezek a betegségek számos szervet és szervrendszert érinthetnek, és több mint 80 különböző típusuk ismert. Az autoimmun kórképek egy része egy adott szervre vagy szervcsoportra korlátozódik, míg mások az egész szervezetet érintik.
Az autoimmun betegségek két fő kategóriába sorolhatók:
1. Szervspecifikus autoimmun betegségek: az immunrendszer egy adott szervet támad meg.
2. Szisztémás autoimmun betegségek: az immunválasz az egész szervezetet érinti, több szervet is károsíthat.
Az autoimmun betegségek pontos oka nem minden esetben ismert, de számos tényező hozzájárulhat a kialakulásukhoz:
Az autoimmun betegségek tünetei igen változatosak, és a konkrét betegségtől függően eltérőek lehetnek. Általános tünetek közé tartoznak:
A diagnózis felállításához az orvos részletes anamnézist vesz fel, fizikális vizsgálatot végez, és laboratóriumi, valamint képalkotó vizsgálatokra is szükség lehet. Gyakran alkalmazott diagnosztikai eszközök:
Az autoimmun betegségek jelenleg nem gyógyíthatók, de kezelhetők. A kezelés célja az immunválasz szabályozása és a tünetek enyhítése.
Jelenleg több mint 80 autoimmun betegséget ismerünk. Az autoimmun betegségek kezdeti tünetei hasonlók lehetnek, és szinte valamennyi autoimmun betegség rendelkezik specifikus tünetekkel is. Az autoimmun betegségek lappangva kezdődnek, a tünetek gyakran váltogatják egymást, tartós hőemelkedés csatlakozhat hozzájuk.
Jelenleg nincs végleges gyógymód az autoimmun betegségekre, de megfelelő kezeléssel és életmódbeli változtatásokkal a tünetek kontrollálhatók, és a betegek életminősége jelentősen javítható.
Bár az autoimmun betegségek kialakulásában genetikai tényezők is szerepet játszanak, nem minden esetben öröklődnek közvetlenül. A családi halmozódás növelheti a kockázatot, de a környezeti tényezők is jelentős szerepet játszanak.
Igen, az autoimmun betegségek hajlamosak együtt járni, például a lupus és a Sjögren-szindróma gyakran együtt fordul elő. Egyes embereknél több autoimmun betegség is kialakulhat.
A gyulladáscsökkentő étrend, amely kevés finomított szénhidrátot, cukrot és feldolgozott élelmiszert tartalmaz, segíthet csökkenteni a tüneteket. A mediterrán diéta, amely gazdag zöldségekben, gyümölcsökben, egészséges zsírokban és halakban, jó választás lehet.
Igen, a stressz fokozhatja az immunrendszer túlműködését, és fellobbanthatja az autoimmun betegségeket. Éppen ezért a stresszkezelés fontos része a kezelésnek.
A szklerózis multiplex (SM) egyszerre autoimmun eredetű és idegrendszeri betegség. Az immunrendszer tévesen megtámadja a központi idegrendszer (agy és gerincvelő) idegrostjainak védőburkát, a myelint. Emiatt gyulladás és idegi károsodás alakul ki. Tehát az SM autoimmun folyamat révén okoz idegrendszeri tüneteket.
Igen, autoimmun bőrbetegségek esetén gyakran szükség lehet bőrbiopsziára a pontos diagnózis felállításához. Olyan kórképeknél, mint például a lupus erythematosus, dermatomyositis, vasculitis, lichen planus vagy autoimmun hólyagos betegségek (pl. pemphigus vulgaris, bullous pemphigoid), a bőrtünetek hasonlóak lehetnek más betegségekéhez, ezért a biopszia segít elkülöníteni azokat. A mintavétel lehetővé teszi a szövettani és gyakran a direkt immunfestéses (immunfluoreszcens) vizsgálatot is, amely kimutatja az immunrendszer által lerakódott ellenanyagokat a bőrben.
Igen, a plazmaferezis alkalmazható autoimmun betegségek kezelésében, különösen olyan esetekben, amikor a kóros ellenanyagok vagy immunkomplexek károsítják a szervezetet. Ez a módszer a vérplazma eltávolítását és megtisztítását jelenti, így csökkentve a kóros immunanyagok mennyiségét a vérben. Gyakran használják például súlyos lupus erythematosus, myasthenia gravis, Guillain-Barré szindróma vagy bizonyos vasculitisek esetén. A plazmaferezis segíthet gyorsan enyhíteni a tüneteket és támogatni a szervezet gyógyulását, különösen akkor, ha a gyógyszeres kezelés önmagában nem elég hatékony.
Igen, a hidegrázás autoimmun betegség tünete is lehet, különösen, ha más általános tünetekkel – például lázzal, fáradtsággal, ízületi fájdalommal vagy bőrkiütéssel – társul. Az autoimmun betegségek, mint például a lupus (SLE) vagy a reumatoid artritisz, a szervezet immunrendszerének túlzott aktivitásával járnak, ami gyulladáshoz és hőmérséklet-ingadozáshoz vezethet. A fellángolások során előfordulhat hőemelkedés vagy láz, amelyet hidegrázás kísérhet. Emellett egyes autoimmun betegségek szövődményként fertőzésekre is hajlamosíthatnak, amelyek szintén hidegrázással járhatnak.
Igen, autoimmun betegség fennállása növelheti a Lipschütz-fekély kialakulásának esélyét, mivel a fekély kialakulásában szerepet játszhat a rendellenes immunválasz. Az autoimmun állapotokban a szervezet immunrendszere fokozottan vagy szabálytalanul reagálhat különböző fertőzésekre vagy gyulladásos ingerekre, ami előidézheti a hirtelen, fájdalmas nemi szervi fekélyek kialakulását. Bár a fekély kiváltó okai gyakran vírusos fertőzésekhez (például Epstein–Barr vírus) kapcsolódnak, az autoimmun hajlam megkönnyítheti a súlyosabb immunreakció kialakulását.
Igen, autoimmun betegség esetén valóban nagyobb eséllyel alakulhat ki nemi szemölcs. Ennek oka, hogy az autoimmun betegségekben vagy azok kezelése során a szervezet immunrendszere legyengül vagy megváltozik, így kevésbé képes hatékonyan elpusztítani a HPV-vírust, amely a nemi szemölcsök kialakulásáért felelős.
Az autoimmun betegségek, mint például a lupus, képes steril agyhártyagyulladást kiváltani, mivel az immunrendszer tévesen a saját idegrendszeri szöveteit támadja meg. Ebben az esetben a gyulladás nem fertőzés következménye, így a tünetek, például a fejfájás és a tarkómerevség hátterében nem mutathatók ki kórokozók. A pontos diagnózishoz elengedhetetlen a gerincvíz laboratóriumi elemzése, ahol a tenyésztés negatív marad, de a gyulladásos sejtek jelenléte igazolható. Mivel a kiváltó ok az immunrendszer túlműködése, a terápia az antibiotikumok helyett speciális gyulladáscsökkentőkre és immunszuppresszív készítményekre épül.
Igen, az autoimmun betegségek okozhatnak perifériás neuropátiát. Ilyenkor az immunrendszer tévesen az idegeket vagy az őket ellátó ereket támadja meg, ami idegkárosodáshoz vezet. Ilyen állapot például a Guillain–Barré-szindróma, a szisztémás lupus erythematosus vagy a Sjögren-szindróma. A tünetek közé tartozhat a zsibbadás, a fájdalom, az érzéskiesés és az izomgyengeség.
Igen, az autoimmun betegségek okozhatnak duzzanatot. Ezekben az állapotokban a szervezet immunrendszere saját szövetei ellen fordul, ami gyulladást vált ki az érintett területeken. A gyulladás miatt folyadék halmozódik fel a szövetek között, ami látható duzzanatot vagy ödémát eredményezhet.
Igen, a Bechterew-kór okozhat duzzanatot, bár ez leggyakrabban nem a gerincen, hanem a végtagok ízületeiben jelentkezik. A betegségre jellemző az úgynevezett perifériás érintettség, amely során a térd, a boka vagy a csípőízület látványosan bedagadhat, meleg tapintatúvá és fájdalmassá válhat. Szintén gyakori jelenség a "kolbászujj" (dactylitis), amikor egy egész ujj egyenletesen megduzzad az inak és az ízületek kiterjedt gyulladása miatt.
Igen, az autoimmun betegségek a kopaszodás egyik leggyakoribb és legjellegzetesebb kiváltó okai, mivel ilyenkor az immunrendszer tévedésből saját hajhagymáit támadja meg. A legismertebb forma az alopecia areata (foltos hajhullás), amely során a fehérvérsejtek körbeveszik a szőrtüszőket, gyulladást okozva, ami hirtelen, kerek foltokban jelentkező hajvesztéshez vezet. A szisztémás lupusz eritematózusz (SLE) szintén okozhat kopaszodást, amely lehet diffúz ritkulás vagy hegesedéssel járó maradandó hajvesztés a fejbőr gyulladása miatt. A pajzsmirigyet érintő autoimmun folyamatok, mint a Hashimoto-thyreoiditis, a hormonszintek megváltoztatásán keresztül közvetve teszik tönkre a hajszálak életciklusát.
A fül-orr-gégészeti panaszok hátterében meglepően gyakran állnak szisztémás autoimmun folyamatok, amelyek a szervezet saját szöveteit támadják meg a fej-nyaki régióban. Az egyik legismertebb példa a Wegener-granulomatózis, amely visszatérő arcüreggyulladással, orrvérzéssel és az orrsövény porcos állományának pusztulásával jelentkezhet. A Sjögren-szindróma a nyálmirigyek krónikus gyulladását és elsorvadását okozza, ami súlyos szájszárazsághoz, nyelési nehézségekhez és visszatérő fültőmirigy-duzzanathoz vezet.
Igen, az autoimmun betegségek és a görcsrohamok között közvetlen kapcsolat állhat fenn. Ezt az állapotot gyakran autoimmun enkefalitisznek nevezik, amely során a szervezetben termelődő antitestek gyulladást okoznak az agyszövetben, ami rendellenes elektromos kisülésekhez és rohamokhoz vezet. A rendszerszintű autoimmun kórképek, mint például a szisztémás lupusz eritematózusz (SLE), szintén érinthetik a központi idegrendszert, súlyos kognitív zavarokat vagy visszatérő görcsrohamokat idézve elő.
Igen, a véres vizelet és az autoimmun betegségek között szoros és közvetlen összefüggés állhat fenn, mivel számos ilyen kórkép a saját szervezet egészséges szöveteit, így a veséket is megtámadhatja. Az egyik legismertebb példa a szisztémás lupusz eritematózusz (SLE), amely során az immunrendszer által termelt ellenanyagok lerakódnak a vese szűrőegységeiben, gyulladást és vérzést okozva.
Igen, a végbéltájéki fájdalom hátterében bizonyos esetekben autoimmun folyamatok vagy krónikus gyulladásos betegségek is állhatnak. A legjellemzőbb példa erre a gyulladásos bélbetegségek köre, különösen a Crohn-betegség, amely gyakran okoz mély, fájdalmas végbélrepedéseket, tályogokat vagy nehezen gyógyuló sipolyokat. Szintén összefüggésbe hozható az elváltozásokkal a fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa), amely a végbél nyálkahártyájának gyulladása és fekélyesedése révén okoz folyamatos, feszítő fájdalmat és véres székletet.
Igen, a véres köpet összefügghet bizonyos autoimmun betegségekkel. Egyes kórképek, például a Granulomatosis with Polyangiitis vagy a Goodpasture Syndrome a tüdő ereinek gyulladását és vérzését okozhatják. Ennek következtében vér jelenhet meg a köpetben, akár kisebb csíkok, akár nagyobb mennyiség formájában. Az autoimmun betegségekhez gyakran egyéb tünetek is társulnak, például láz, fáradtság, ízületi panaszok vagy veseműködési zavarok.
Igen, a megnagyobbodott nyirokcsomók összefügghetnek autoimmun betegségekkel is. Ilyenkor a nyirokcsomó-duzzanat az immunrendszer tartós vagy kóros aktivációjának következménye. Gyakrabban előfordul például a Szisztémás lupus erythematosus, a Rheumatoid arthritis vagy a Sjögren-szindróma esetén. Az autoimmun eredetű nyirokcsomó-megnagyobbodás többnyire generalizált lehet, és más tünetekkel, például ízületi fájdalommal, fáradtsággal vagy szervi érintettséggel együtt jelentkezik.
Igen, a nyaki fájdalom összefügghet bizonyos autoimmun betegségekkel is. Ilyenkor a fájdalom hátterében nem mechanikai terhelés, hanem gyulladásos folyamat állhat, amely az ízületeket, izmokat vagy lágyrészeket érinti. Például a rheumatoid arthritis a nyaki gerinc kisízületeit is érintheti, ami fájdalmat és merevséget okozhat.
Igen, a szájüregi fájdalom összefügghet autoimmun betegségekkel is. Ilyenkor az immunrendszer tévesen a saját szöveteket támadja, ami a szájnyálkahártya gyulladásához és érzékenységéhez vezethet. Például a Sjögren szindróma gyakran okoz erős szájszárazságot, ami égő, fájdalmas érzéssel járhat.
Igen, a könnyezés összefügghet bizonyos autoimmun betegségekkel, bár az összefüggés nem mindig egyértelmű. Egyes kórképekben a szem felszínének gyulladása vagy irritációja fokozott könnytermelést válthat ki, még akkor is, ha a szem valójában száraz. Különösen gyakran figyelhető meg ez a Sjögren-szindróma, a reumatoid artritisz vagy a Basedow-kór egyes szemet érintő megnyilvánulásai esetén.
Igen, a nehézlégzés összefügghet az autoimmun betegségekkel, mivel egyes kórképek érinthetik a tüdőt, a légutakat, a szívet vagy a légzőizmokat. Az olyan betegségek, mint az szisztémás lupus erythematosus, a reumatoid artritisz vagy a szisztémás szklerózis tüdőérintettséget okozhatnak, amely légszomjhoz vezethet.
A megnagyobbodott lép összefügghet autoimmun betegségekkel, mivel ezekben az állapotokban az immunrendszer fokozott működése a lép megnagyobbodásához vezethet. Egyes autoimmun kórképek, például a szisztémás lupusz erithematosus vagy a rheumatoid arthritis bizonyos formái esetén gyakrabban fordul elő lépmegnagyobbodás.
Igen, az autoimmun betegségek a sebgyógyulási zavarok leggyakoribb és legösszetettebb okai közé tartoznak. Ilyenkor az immunrendszer hibás működése miatt a szervezet saját egészséges szöveteit, köztük a sérült bőrfelszínt és a hajszálereket támadja meg, ami meggátolja a normális gyógyulási fázisok lezajlását. Számos autoimmun kórkép, például a szisztémás lupus (SLE), a szcleroderma vagy a rheumatoid arthritis – súlyos érszűkülettel és érgyulladással (vasculitis) jár, ami drasztikusan rontja a sebfelszín oxigén- és tápanyagellátását.
Igen, az autoimmun betegségek kifejezetten fontos, bár ritkább hátterét képezhetik a nehezen gyógyuló lábfekélyeknek. Az egyik leggyakoribb autoimmun mechanizmus a vasculitis (érgyulladás), amely során az immunrendszer a saját erek falát támadja meg, gyulladást és érelzáródást okozva a bőr alatti szövetekben.
Igen, számos autoimmun betegség közvetlenül vagy közvetve a bőr fokozott sérülékenységével és törékenységével járhat együtt. Olyan kórképekben, mint például a szisztémás lupus erythematosus, a scleroderma vagy a pemphigus vulgaris, az immunrendszer a szervezet saját szöveteit, köztük a bőr szerkezeti elemeit vagy a hámsejteket összekötő fehérjéket támadja meg. Ez a kóros immunválasz a bőrfelszín szerkezeti gyengüléséhez, hólyagképződéshez, kirepedezéshez és akár egészen enyhe mechanikai behatásokra jelentkező hámsérülésekhez vezet.
Igen, a csípőfájdalom kifejezetten gyakran összefügghet különféle autoimmun betegségekkel, amelyek szisztémás gyulladást váltanak ki a szervezetben. Ilyen esetekben az immunrendszer tévesen a saját ízületi szöveteit támadja meg, ami az ízületi hártya krónikus gyulladásához és az ízület károsodásához vezet. A csípőt leggyakrabban érintő autoimmun kórképek közé tartozik a Bechterew-kór, a rheumatoid arthritis, a pikkelysömörhöz társuló ízületi gyulladás, valamint a szisztémás lupus (SLE).
A lábfájdalom és az autoimmun betegségek kifejezetten gyakran állnak szoros kapcsolatban egymással. Ebben az esetben az immunrendszer tévedésből a szervezet saját szöveteit, például az ízületeket, az inakat vagy az ereket támadja meg. Az olyan szisztémás autoimmun kórképek, mint a rheumatoid arthritis, a lupus vagy a Bechterew-kór, krónikus ízületi gyulladást és feszítő lábfájdalmat okoznak.
Igen, a vízhólyagok és az autoimmun betegségek szorosan összefügghetnek, mivel létezik a hólyagos bőrbetegségeknek egy önálló, autoimmun eredetű csoportja. Ilyen esetekben az immunrendszer tévedésből a bőr vagy a nyálkahártya szerkezetét összetartó fehérjék ellen termel ellenanyagokat. Ennek következtében a bőrrétegek elválnak egymástól, és spontán módon, külső sérülés nélkül is hólyagok képződnek. A legismertebb ilyen kórképek a pemphigus vulgaris, a bullosus pemphigoid, valamint a lisztérzékenységgel társuló dermatitis herpetiformis. Ezekre a betegségekre jellemző, hogy a hólyagok gyakran visszatérnek, nehezen gyógyulnak, és jelentős fájdalommal vagy viszketéssel járnak.
Igen, a térdgyulladás szorosan összefügghet az autoimmun betegségekkel, mivel az ízületi gyulladások jelentős része immunológiai eredetű. A leggyakoribb autoimmun kórkép a rheumatoid arthritis, amelynél a szervezet tévedésből az ízületi hártyát támadja meg, heves fájdalmat és duzzanatot okozva a térdben.
A csuklógyulladás kifejezetten szoros összefüggésben állhat a különféle autoimmun betegségekkel. Autoimmun folyamat során az immunrendszer tévedésből a szervezet saját szöveteit, többek között az ízületi hártyát támadja meg, ami tartós gyulladást vált ki. A csukló az egyik leggyakrabban érintett terület az olyan szisztémás megbetegedésekben, mint a rheumatoid arthritis, a lupus (SLE) vagy a psoriasisos arthritis. Ezekben az esetekben a csuklógyulladás gyakran mindkét oldalon jelentkezik, és reggeli ízületi merevséggel, duzzanattal, valamint fájdalommal jár.
A csontfájdalom kifejezetten szoros összefüggésben állhat az autoimmun betegségekkel. Autoimmun folyamatok során a szervezet védekezőrendszere hibásan a saját szöveteit támadja meg, ami szisztémás gyulladást és a csontállomány károsodását okozhatja. Az olyan betegségek, mint a rheumatoid arthritis, a lupus vagy a Bechterew-kór, közvetlenül pusztíthatják az ízület környéki csontfelszíneket és a csonthártyát, mély csontfájdalmat váltva ki.
Igen, a vállízületi gyulladás szorosan összefügghet autoimmun betegségekkel, amikor a szervezet immunrendszere tévedésből a saját ízületi szöveteit támadja meg. A leggyakoribb ilyen kórkép a rheumatoid arthritis, amely a vállízületet borító hártya krónikus, szimmetrikus gyulladását és fokozatos leépülését okozza.
Igen, az autoimmun betegségek gyakran okozhatnak részleges vagy teljes látásvesztést. Ilyenkor az immunrendszer tévedésből a szem saját szöveteit, a látóideget vagy a szemet ellátó ereket támadja meg. A leggyakoribb ok a látóideg-gyulladás (neuritis optica), amely különösen sclerosis multiplex, neuromyelitis optica vagy szisztémás lupus erythematosus esetén alakul ki.
Igen, az autoimmun betegségek kifejezetten gyakran okozhatnak nyelvduzzanatot és a nyelv gyulladásos megbetegedéseit. Az egyik legfőbb kiváltó ok a Sjögren-szindróma, amely a nyálmirigyek autoimmun károsításával súlyos nyálhiányt és szájszárazságot idéz elő, ez pedig a nyálkahártya irritációjához és a nyelv másodlagos duzzanatához vezet. Autoimmun pajzsmirigybetegségekben, mint a Hashimoto-thyreoiditis okozta súlyos alulműködésben, úgynevezett myxoedema alakulhat ki, ami a szövetekben felhalmozódó komplex szénhidrátok miatt okoz tartós, szemmel látható nyelv-megnagyobbodást.
Igen, az autoimmun betegségek kifejezetten gyakran okozhatnak nyaki nyirokcsomó-duzzanatot. Autoimmun kórképekben az immunrendszer tévedésből a saját egészséges szöveteit támadja meg, ami szisztémás gyulladást és a nyirokszervek túlműködését váltja ki. Olyan betegségek, mint a szisztémás lupusz eritematózus (SLE), a reumatoid artritisz vagy a Sjögren-szindróma rendszeresen járnak a nyak elülső és oldalsó régiójában lévő nyirokcsomók megnagyobbodásával.
Igen, az autoimmun betegségek szorosan összefügghetnek a nyaki nyirokcsomó-duzzanattal, mivel a hibás immunválasz szisztémás gyulladást vált ki a szervezetben. Ilyen esetekben az immunrendszer tévedésből a saját egészséges szöveteket támadja meg, ami a nyirokcsomók fokozott aktivitásához és megnagyobbodásához leads. Leggyakrabban a szisztémás lupusz eritematózus (SLE), a reumatoid artritisz, a Sjögren-szindróma, valamint a Hashimoto-thyreoiditis okoz reaktív nyirokcsomó-duzzanatot a nyaki régióban.
Igen, a szempír és az autoimmun betegségek között szoros összefüggés lehet, mivel az autoimmun folyamatok során a szervezet saját immunrendszere tévedésből a szem különböző szöveteit is megtámadhatja és gyulladásba hozhatja. Az egyik leggyakoribb autoimmun szemészeti megnyilvánulás a szem középső burkának gyulladása, az uveitis, amely gyakran társul olyan betegségekhez, mint a Bechterew-kór, a rheumatoid arthritis vagy a gyulladásos bélbetegségek, és kifejezett szempírral, fájdalommal, valamint fényérzékenységgel jár.
Igen, az ajakduzzanat bizonyos esetekben összefügghet autoimmun betegségekkel, bár ez nem tartozik a legtöbb ilyen betegség jellegzetes tünetei közé. Egyes gyulladásos betegségek, például a lupus vagy a Crohn-betegség, okozhatnak ajak- és szájnyálkahártya-elváltozásokat, ritkábban pedig tartós ajakduzzanatot is. Az autoimmun eredet lehetőségét erősítheti, ha a duzzanat visszatérő, tartós, vagy más tünetekkel, például ízületi fájdalommal, bőrkiütéssel, szájfekélyekkel vagy megmagyarázhatatlan fáradtsággal társul.
Igen, a nyakfájdalom összefügghet autoimmun betegségekkel, mivel egyes kórképek gyulladást okozhatnak a nyaki gerinc ízületeiben, a csigolyák közötti kisízületekben vagy a környező lágyrészekben. Ilyen betegség például a rheumatoid arthritis, amely a nyaki gerinc felső szakaszát is érintheti, ritkán pedig a csigolyák közötti stabilitás csökkenéséhez és a gerincvelő veszélyeztetettségéhez vezethet. A spondylitis ankylopoetica, vagyis a Bechterew kór szintén okozhat nyaki fájdalmat és merevséget, különösen reggel, illetve hosszabb pihenést követően.
Igen, a bőrduzzanat összefügghet autoimmun betegségekkel, mivel egyes kórképek gyulladást okozhatnak a bőrben, a bőr alatti kötőszövetekben vagy a kiserek falában. Például a szisztémás lupus erythematosus bőrtünetekkel és ödémával járhat, a dermatomiozitisz gyulladásos bőrelváltozásokat okozhat, a szkleroderma pedig a bőr megvastagodásával és feszességével járhat. A vasculitisek, vagyis az érgyulladások szintén előidézhetnek duzzanatot, vöröses vagy lilás bőrelváltozásokat, esetenként fájdalmat is. Autoimmun eredetre utalhat, ha a duzzanat visszatérően jelentkezik, több testtájat érint, vagy ízületi fájdalommal, reggeli merevséggel, fáradékonysággal, illetve más szervi tünetekkel társul.
A csomóképződés összefügghet autoimmun betegségekkel, mivel egyes kórképekben az immunrendszer kóros működése gyulladást és különböző szöveti elváltozásokat idézhet elő. Reumatoid artritiszben például a bőr alatt reumás csomók alakulhatnak ki, míg szisztémás lupus erythematosusban és más autoimmun betegségekben szintén előfordulhatnak csomószerű bőrelváltozások. A pajzsmirigy autoimmun gyulladásai, például a Hashimoto thyreoiditis, a pajzsmirigy szerkezetének megváltozásával és esetenként göbös elváltozásokkal járhatnak.
Felhasznált források:
A lábfájdalomnak számos hétköznapi oka lehet a megerőltetéstől az ízületi problémákon át a keringési zavarokig. Ha azonban a fájdalomhoz bizsergés, zsibbadás és gyorsan romló izomgyengeség társul, amely a lábakból indulva felfelé terjed, ritkán egy súlyos idegrendszeri betegség, a Guillain–Barré-szindróma is állhat a háttérben.
Sokáig úgy gondolta, egyszerűen ügyetlen, és a sport sem az erőssége, de a fiatal nő problémái mögött nem az adottságai álltak: 18 éves korában Friedreich-ataxiát diagnosztizáltak nála, egy ritka, öröklődő, folyamatosan romló idegrendszeri betegséget, amely többek között a járást, az egyensúlyt és a koordinációt károsíthatja.
A fiatal nő még tini volt, amikor légzési nehézségekkel, mellkasi panaszokkal, ízületi fájdalmakkal és kimerültséggel kezdett küzdeni. Éveken át nem derült ki, mi okozza a tüneteit, pedig egyszer annyira rosszul lett, hogy összeesett. Végül egy ritka autoimmun betegséget, antiszintetáz-szindrómát diagnosztizáltak nála, amely addigra súlyosan károsította a tüdejét.
A szem körüli lilás, véraláfutásra emlékeztető foltoknak számos oka lehet, de ha sérülés nélkül, visszatérően jelennek meg, érdemes kivizsgáltatni őket.